Valahogy nem találtam ma a helyem.
Igen, lent voltam, és beszélgettem B.-vel egyészen hosszan, aztán vége lett, és visszamentünk a többiekhez, és ilyen semmilyen volt az egész onnét.
Aztán megjött a srác gitárral, oda sem jött köszönni, de arra bezzeg volt esze, hogy egyből kapjon egy dalt, utánna pedig, hogy a tetves gitárját egyből rádugja a keverőpultra, és gizduljon vele.
Lehet, hogy csak a féltékenység beszél belőlem, mert nem tudok gitározni. Oké, hogy valakinek zenekara van, meg minden. Eddig egyik zenész ismerősömet sem láttam egyik helyen sem elkezdeni játszani, és ez nem csak azért van mert egy 2000 sípos orgonát viszonylag körülményes levinni egy underground helyre... Viszont ha én harminc felett csak azza fogom tudni kivívni a fiatal furskák figyelmét, hogy gitározom egy nem élőzenére való helyen, akkor löjjetek agyon.
De, nem az baszott fel, hogy miért kell valakinek a számába belepengetni?
De most komolyan. Oké, kikér egy számot magának, és amikor megkapja eljátsza magának az alapot, és énekel közben és dekurvajó. De nem mások számába rondítunk bele. Másrészt, meg ha élő gitárt akarok hallgatni, akkor olyan helyre megyek. Például egyszer ültem úgy Fashion Caféban, hogy egy spanyol gitáron játszott valami houseos, trances alapra egy srác, és mocsok jó volt.
De, ez nem az a kaliber. Ez most kurvára nem hiányzott.
Utolsó kommentek