Rég voltam Zsuzsival kettesben bárhol is.
Talán utoljára bulizni mentünk el, de ott egészen sokan vannak olyankor az emberrel, és beszélgetni pedig egyáltalán nincs mód.
De most felhívott, hogy vacsorázom-e vele. Persze, csak jöjjön ide, megnézni a lakást, aztán mehetünk is. Feljött, leesett az álla, és minden tetszett neki ami itt volt. Nem meglepő módon, mivel nekünk is tetszik nem kicsit.
Aztán neki indultunk a beígért vacsorát teljesíteni, ami végülis egy szelet pizza lett, pedig az eredeti ajánlat valami saláta volt. (A pizza hutban ehhez a mosolygós pultoslányhoz még vissza fogok menni)
Miután elfogyasztottuk a stuffot, megnéztük a Jókai téren lévő autómentes nap miatt felállított színpadnál koncertező zenekart. Majd végül gálánsan etettem Zsuzsival egy Brownie-t a Burger Kingben, no meg én is leengedte egyet a torkomon :)
Aztán neki indultunk az Andrássy útnak, egészen a Köröndig. Közben csendesen beszélgettünk mindenről, többek közt mesélt arról, hogy ő már 3 hete senkivel, és hogy mennyire hiányzik, stb. Közben ölelgettem, meg néha-néha megsimogattam az arcát, vagy ahol érem.
Érdekes egy dolog, hogy megértjük egymást, de nem akarunk egymástól semmit. Én túlzottan jó kisfiú vagyok, ami mondjuk egy díler után valószínűleg ez kevésbé érdekes és mozgalmas. Bár nem vagyunk egyformák, van akinek ilyen mozgalom kell.
Nekem pedig a családi háttere nem elfogadható.
De ettől még imádom, szeretek vele lenni. Szeretem azt, hogy naiv és kislányos, és tekintete... jajj.
Érdekes volt, hogy az utolsó egy órában csak simogattam a nyakát, a a tarkójánál játszottam a hajával, miközben a kocsiban beszélgettünk.
Utolsó kommentek