Azt hiszem megtörtént bennem az első komolyabb csalódás vele kapcsolatban.
Úgy volt, hogy ma találkoztunk, és majd kitaláljuk, hogy mi legyen. Volt ilyenről szó, hogy filmet nézünk, borozunk, sétálunk, no és bedobtam, hogy elmegyünk valahova vacsizni...
Vasárnap mondta, hogy vacsizni ne, mert ugysem lesz éhes, meg nincs jó, bla-bla. Oké, akkor ez nem. Tegnap ugye találkoztunk, még este telefonáltunk, és minden ilyesmi. De ma valahogy eltűnt, az smseimre alig reagált, amikor igen, az is kb semmit mondó volt. Oké, elhiszem, hogy zhzik, rohan, stb.
Este hatkor azért csak felhívom, hogy mégis mi a faszom van. Oh, hogy most ért haza, és hogy este nem ér rám sokáig, mert tanulnia kell... Itt lefagytam, de úgy kibaszottul.
Arra várok 4 napja, hogy végre minőségi időt tudjuk együtt tölteni, erre tanulnia kell. Kibaszottul felment a pumpám, persze ezt ő is érezte, de megpróbáltam mindent a lehető legtompábban átadni neki. De elmondtam neki, hogy ez KIBASZOTT szarul esett nekem. Aztán hozzátette, hogy ne késsek, mert neki sietnie kell, és amugy sem szereti azt, ha valaki késik, és kedden is megvárattam...
Mondtam neki, amit már addig is, hogy az fontosabb volt, hogy szép legyek, mint hogy 21:00-ra odaérjek. De hogy ő útál várakozni stb-stb.
Aztán leraktuk. 7 előtt nemsokkal megnézem fent van-e msnen. Fent. Bazmeg, én itt eszem a kefét, hogy mia kurva anyám van, ő meg fent van, és csak annyit sem mondott, hogy szevasz dögölj meg.
Nice. Ráírtam, hogy jajj itt van-e. Mondta, hogy igen, de nem sokáig, és különben is gond van a nagypapijával (nála alszik ha pesten van, alapból probléma a tény hogy ott van, így nála alvás offolva, sőt az együttalvás is). Felhívtam, elmondta, hogy mivan, meg hogy megy le SERPA-ba, a barátaival, és hogy LEHET, hogy késni fog a randinkról... Ha már én is így késtem a múltkor. Kurvajó...
Eztuán este 8-kor felhívott (éppen végeztem a neki való ajándék vásárlással, ami egy rózsa volt, és egy pici plüss maci), hogy igazából mi lenne ha elé mennék Arany János utcai metrómegállóhoz, mert ő még akkor pókerezhetne. Először mondtam, hogy ne már ne, aztán belegondoltam, hogy miért is ne. Felhívtam, amikor végeztem, hogy jó akkor legyen. Haza rohantam mint egy állat, gyors fürdés, öltözés, elkészülés, futás... 20:45 -re értem oda, és negyed órát ott malmoztam. Már megörültem, hogy jajjdejó, mehetünk tovább sétálni...
Aztán mondta, hogy le kell mennem nekem is serpába, mert a barátai nagyon kiváncsiak rám. Hát... Nem egészen így terveztem az estét, de legyen. Megmutatjuk milyen jófej kisköcsög vagyok...
Nem sikerült egyébként rosszul az este, jó fej volt a társaság, sőt úgy néz ki, hogy a november 8-as Prágai dolgot sem kell lefújni, mert Májkiék akarnak menni... Wow :)
Az este után beszélgettünk erről még a buszmegállóban, majd fél órát telefonon kifejtettem, hogy ez nekem kibaszott szarul esett, és nem éppen erre vártam 4 napot. Mondta, hogy a barátai még soha, senkire nem voltak kiváncsiak. Volt valaki akivel 7 hónapot járt és a barátai egyszer nem akarták megnézni... Engem pedig így az első héten... Oh :$
Ezt értékelnem kellene, tudom, és valahol jól is esik. De attól még egy kis mini hisztit lerendezek... De bevallotta, hogy neki is fontosabb vagyok, mint gondolta :$
Imádom :$
Utolsó kommentek