Tegnap előtt beszéltünk este megint sikeresen telefonáltunk 3 órát.
Ami egyébként úgy indult, hogy:
Ne kérdezz semmit, csak beszélj, valamiről, bármiről.
Mindezt elcsukló, sírás közbeni hangon.
És akkor elkezdtem mesélni neki a hétvégémről, hogy mit csináltam, hogy jönnek fel hozzám édesanyámék az nagy városba. Egészen addig ment, amikor egyszer vissza nem kérdezett...
Aztán elbúcsúztunk, letettük.
Majd úgy gondoltam, hogy elmegyek és lövök magamnak valami vacsorát. Megpróbált felhívni, de nem láttam. Eközben nyugodtan átmentem a városon hozzá, és csak a lakástól 2 utcára vettem észre, hogy hívott. Persze akkor már nem lehetett elérni. Gondolom már a kórházban volt a nagyijánál. Fél órán át próbáltam hívni. Semmi.
Jó, akkor haza. Mire hazaértem, akkor hívott fel, hogy hazaért. No és akkor innét beszélgettünk 3 órát. Ilyenkor azért megnyugszom. Kezd nyílni előttem, elmond olyan dolgokat, amiket korábban titkolt, vagy csak azt mondta, hogy nem, ezt még nem.
Másrészt, tudat alatt, valahol mindig a választ keresem arra, hogy akkor most létezik-e olyan, hogy mi. Vagyunk-é valamilyen kapcsolatban, milyen státuszban vagyunk ilyesmi. De mindig megnyugtat valami félmondatával, és ez jó.
Kaptam egy ilyen mondatot tőle, hogy gyakorlatilag virtuális barátnőm van. Amiben tényleg van valami. Lassan az lesz, hogy igazából Mozamikban, vagy Egyenlítői Guineában is élhetne, ez a találkozási gyakoriság akkor is összejönne.
De ami igazán bánt, hogy mindennap nagyjából kétszer megy el Oktogon előtt, én pedig szintén legalább kétszer vagyok tőle olyan 900 méterre. Sőt, alapból nem lakunk egymástól 2.5 kilomméternél távolabb, mégsem tudunk összehozni valamilyen találkát...
Mondjuk a szombat is érdekes volt. Én egy hozzá nagyon közeli szórakozó helyen voltam éppen este, ő pedig a Megasztár 4 forgatásán. Ugye családi kötelesség...
Végül nekem ugye elég cudar estém volt, ő pedig szintén későig volt oda, és megint nem találkoztunk.
Azt hiszem, nem maradt nekem más mint az első egy hét, amibe kapaszkodhatok. Amiket akkor mondott nekem, amikor az első randink után nála aludtam, ahogy reggel rám nézett. Amilyen smseket akkor írt. Ahogy álltunk a nappalija közepén csókolózva, és azt mondta, hogy sosem gondolta volna, hogy egy kocka így elcsavarhatja a fejét.
Ennyi maradt nekem belőle.
Utolsó kommentek