Nos a ma esti rémtörténetem, egy szórakozóhelyen indult, ahol tőlem szokatlan módon elkezdtem beszélgetni, egy feltűnően szemrevaló leányzóval...

A történet valahol ott indult, hogy éppen a műsorvezetővel beszélgettem, amikor odajött hozzá köszönni egy kellemes, és mosolygós arcú fekete, hullámos hajú kisasszony. Mélyen egymás szemébe néztünk, majd odafordult a sráchoz puszi-puszi, majd visszalépett, és csak néztük egymást. Pár kínos másodpercig. Nem tudom mit várt, talán be kellett volna mutatkozni, vagy tőlem is puszit várt, nem tudom. Mindegy is.

Kicsit később a karaokes srácok feje felett el-el ejtettünk egymásnak pár szurkálódó mondatot. Majd megkértem, hogy segítsen énekelni egy olyan számot, amivel megmozgattuk a közönséget, de kellett bele egy kis nő szóló rész. Ahhoz pedig kevés vagyok. Mindezt azért szigorúan azután, hogy meghallgattam, milyen hangja is van. Kielégítő.

Majd, az egyik énekelt számuk után pedig odajött hozzám, hogy miért mentem ki amikor énekeltek, biztos olyan szörnyű volt. Megnyugtattam, hogy dehogy is, csak beszélnem kellett valakivel, azért mentem ki. Wind of changet énekeltek egyébként.

A karaoke technikus vállára egészen sokszor rátette a fejét, és mivel egy egészen közeli barátomról van szó, így ölni nem öltem szemmel, de beindult a versenyszellem. Pár erős szexuális utalású hím soviniszta viccet azért el-el eregettünk a jelenlétükben, amire erős nyelv öltögetés volt a válasz, mire kilátásba helyeztem a leharapás veszélyét. Bár egyébként puszilgatta a két srácot, meg néha engem is. Picit már megárott neki a fehérbor :)

Végülis egy éneklés után ült le a helyére, és mivel én ott ültem pár székre, finoman megfogtam a vállát, amire oda is fordult mosolyogva, hogy mit szeretnék. Majd valami oltári blőd szarral tereltem a szót, és elkezdtünk egy picit beszélgetni zenékről, meg hogy mit énekeljünk még mielőtt zárnak, stb.

Enyém lett a zárószám ma este, ami történetesen a hevön volt brájenedemsztől. A szám közben jó pár aranyos összenézésünk volt. A buli végén megvártam őket a bejáratnál, majd elindultunk Deák felé, mert arra mindkettőjüknek jó volt, nekem meg tök mindegy. Mellette mentem balról, és magától értetődően belém karolt.

Itt azt éreztem, hogy hu na ez a csaj már megvan. Deákon letámasztottuk a barátnőjét és szélnek eresztettük hazafelé, mi pedig mivel egyfelé megyünk, folytattuk a karonöltve megtett lépéseinket a zsinagógáig. Közben kiderült, hogy jogot tanul. Basszus már megint egy jogász csaj - Ők a végzeteim úgy tűnik -, hogy egészen okos, dolgozik angol és töri tanárnőként, és mellette jár suliba, hogy Nyiregyről származik, hogy most csinálja a jogsit motorra, és... van pasija, akivel nemsokára költöznek a közös lakásukba Kicstarcsára...

Innét jöttek a kijózanodás percei. Mármint a mentális mámorból. Továbbra is kedves, és aranyos, no meg érdeklődő voltam felé. Aztán elkezdtünk angolul beszélgetni, ha már neki úgyis megy, én pedig imádom. Kiderült, hogy tud még portugálul egy keveset.

A lakásig kísértem, ahol megvártam amig bemegy. Itt ér véget egy XXI. századi lovag küldetése, eztán térhet csak vissza a várba.

Hazafelé észrevettem, hogy a zsebemben maradt a fekete felsőjének a másfél ujjnyi vastag megkötője, amit az egyik szám éneklése közben húztam ki a felsőjéből. Látta is, mondta hogy kéri vissza, mondtam, hogy nyilván, és nem is szándékoztam megtartani, de ha már így alakult egy újabb darabbal gazdagodott a ereklye gyűjteményem.

Szóval ismét egy A., aki jogász.