A barátaimmal voltam ebédelni, közben pedig smseztem R.-el.

Kérdeztem, hogy mikor láthatom a szép szemeit. Kérdezte, hogy mikor szeretném. Erre az authentikus válasz nyilván az, hogy ha most itt lenne is késő lenne.

Majd az ebéd befejezése után írtam neki, hogy most végeztem hova menjek érte. Itt még mindig viccnek szántam. Ő komolyan vedte, és kért egy órát elkészülni :))

Végülis hosszas diplomáciai egyeztetések után elhatároztuk, hogy mozizni szeretnénk. Mivel ő magassarkúban volt, nem nagyon akartam túráztatni a városban. Bár csodaszép idő volt :)

A mozizás után kiböktem neki, hogy a titokban rebesgetett katonai jellegű céljaiban tudnék segíteni. Besokkolt. Nem értettem. Kérdezte, hogy de hát miért akarok neki segíteni? Kiscica farkáért...

Köszönte meg minden, de hogy ő nem akar kihasználni, sem a kapcsolataimat... Mondta, hogy most napokig tuti ezen fog kattogni.

Aztán hazafelé, ültünk a metrón, és feltette a nagy kérdést, hogy ott hagynék-e egy biztosat egy bizonytalanért. Mondtam neki, hogy ha ez karrier/munka jellegű, igen, ha van benne kihívás.

Leszálltunk felraktam buszra, nagy mosoly integetés, ilyesmi. Hazafelé, írtam neki, hogy sajnálom. Amire hümmögés volt a válasz. Majd miután kifejtettem, hogy azt sajnálom, hogy a kedvességemmel okoztam neki pár nap kattogást, no meg, azt sajnálom, hogy ilyen hamar hazamegy. Erre válaszként kaptam egy "Miau" -t.

Felhívtam, már majdnem otthon volt. Imádom a hangját :$

Megkértem, hogy reggel ébresztő óra gyanánt 8-kor tessék felhívni... És ez így is történt :$

Szóval most így kész vagyok :$