Vegyes érzésekkel készülődtem a mai találkozásra An|tával, a hétfő hajnal tükrében nem látszott fényesnek a dolog. Főleg, hogy az smsei is hidegnek tűntek, de szeretett volna találkozni velem. Ennel ellenére rosszat sejtettem.
Megérkeztem, kijött elém, ajtóban gyors szájra puszi. Beléptem, még feszengtem, hogy itt vajon mi lesz... Egyedül volt otthon, a lakótárs és barátnője sehol. Ááá, hoztam ám egy kis ajándékot, egy nagy an4nász formájában.
Leültem a nappaliban, még vasalt. Vontatottan indult a beszélgetés. Előttem még mindig a vasárnap rémképei rebegtek, ő pedig szerintem fáradt és kimerült volt a munkahelyi dolgok és a 2 órányi sa|sa után.
A konyhában birizgálta a fantáziáját, hogy milyen is lehet egy nyers an4nász, így megmutattam neki hogyan is kell felkezdeni, mit szabad vele, mint nem, stb.
Végülis a nappailban rémes tv csatornák közt zongoráztunk, miközben a hátát, és a nyakát próbáltam helyre maszírozni, amit hol jobban, hol kevésbé élvezett.
Végülis csendes dvdzéssé fajult a dolog, mert hogy én ugye készültem. A szere|mes Sh4kespeare lett az áldozat. Amit már hol összebújva, hol hand in hand, néztünk végig, rövid csók csatákkal takrítva.
Nem tudom, mi volt a baj, vagy volt-e egyáltalán és csak én dramatizálom túl a dolgokat (bár ezt a csajok szokták ugye), csak a vasárnap után úgy érzem minden oka meg lett volna rá, hogy elküldjön a picsába. Bár, mivel semmi cuccom nem volt nála, így akkor nem hívott volna át magához. Ez a dolog nyugtatott.
Már a film előtt megbeszéltük, hogy nem alszom ott, mivel reggel 6-kor kel, én pedig a koránkelésnél semmit sem utálok jobban. Azzal pedig ő is tisztában volt, hogy ha ott maradok, akkor nem az alvás lenne a fő műsorszám. Így negyed 1 körül úgy éreztem angolosan távoznék. Az előtérben még beszélgettünk, ölelkeztünk és csókoloztunk egy negyed órát. Aztán huss, elillantam. Talán legközelebb csütörtökön...
Egyébként, nem fogadja el, hogy oda vagyok a mosolyáért. Vagyis, nem hiszi el, vagy nem tudom. Majdnem kiböktem neki, hogy mire gondoltam az első randin, amikor az oszlop mögül előtűnt a szép mosolya... Ez az ami először megtetszett benne, és azóta is. A szemei csak kedves ráadások :)
Egy pillanatig sem fut át rajtam, hogy "ezt biztosan akarod?" vagy "ez így jó lesz neked?" vagy "biztosan Őt akarod?". Ami megnyugtat. Jól érzem magam vele, oda vagyok érte, és falom a pillantásait...
Útközben hazafelé azon gondolkodtam, hogy milyen kettősségek vannak bennem. Ezt semmi sem példáz jobban, mint Light Colát és kakaóscsigát majszoltam hajnal 1-kor... Ügyes kisfiú...
Utolsó kommentek