Tegnap este megebszéltük An|tával az este 7 órát, hogy találkozunk. De a hétvége során volt jó pár sms, amire nem válaszolt egyáltalán. És, hétfőn is érdekes hangulatban, röviden és tömören reagált. No meg kibökte, hogy nem tervezi, hogy nálam alszik. Zseniális.
Találkoztunk, gyors szájra puszi, menyjünk teázni. Oké. Egészen vontatott volt a beszélgetés, hideg volt velem nem picit.
Aztán volt egy időszaka, amivel kapcsolatban annyit mondott, hogy EZ TITOK, és nem akart beszélni róla. Azt mondta, hogy majd egyszer talán. Zsír. Ez rosszul esett, nagyon, és meg is mondtam.
Aztán elindultunk ki P0tta|ából, és kitalálta, hogy ő akar fizetni. Itt végig szaladt rajtam minden. És úgy éreztem, hogy véget akar vetni mindennek. Majd elindultunk még sétálni. Megmutattam neki a szabo|cs utcai alagutat. Urbanisztikai látványosság igazából, mint szép. De hát na. Aztán pedig elindultunk a Szent |stván park felé. Sosem volt még ott.
Közben szóvátette, hogy csendes vagyok ma. Igen, mert rohadt mód lehangol az, hogy érzetem, hogy valami nagyon nincs rendben, valamit mondani akar, de nem mondja. Ezt elmondtam neki is, erre az volt a reakció, hogy miért fogom rá azt, hogy miatta vagyok csendben. Majd valahol a Lehel térnél jött ki, hogy nem bízik bennem.
Majd szóbakerült ilyesmi, hogy hétvégén gondolkozott, jövőről, munkáról, párkapcsolatről. Ez utóbbi annyira nem kiabált, de utólag értelmet nyert.
Viszont teljesen jó volt, ültünk egy padon csendben etettük a szúnyogokat magunkkal, csókolóztunk, meg minden. Közben pedig csodás naplemente festette igazán giccsessé és nyálassá a dolgot. Valami olyasmi volt, mint a Vanilia égboltban lévő háttér. Aztán elindultunk haza. Hosszabban megálltunk még csókolózni valahol a Dózsa György úton, és a ház előtt. Elmondta, hogy a héten sok dolga van, meg szülők jönnek, stb. Kérdeztem, hogy a héten szeretne-e velem találkozni. Elkezdte újra mondani, hogy mennyi dolga van. Megállítottam, hogy nem ezt kérdeztem, hanem, hogy szeretne-e. Igen. Akkor a többi részletkérdés.
És itt kapta meg tőlem az utolsó ölelését, és az utolsó csókot is... Pedig olyan hosszan nézett utánnam...
Ma pedig délután kettőkor bemegyek egy meetingre, és jön tőle egy sms:
Szia! Gondolkodtam hétvégén, tegnap este pedig ismét átgondo|tam a do|gokat, és arra jutottam, hogy nem szeretnék újra ta|álkozni veled. Az ösztöneim ezt súgják. Tudom, hogy csa|ódást okoztam, de ez van. Sorry!
Elkezdtem izzadni mint állat, hirtelen kimaradt a megbeszélésből egy 10 perc. Összeizzadtam a postit tömböt ami nálam volt, az üvegasztalt és mindent. Aztán lenyugodtam. Még egy iksz a többi közé, csak ez most sokáig tartott, mire kiderült.
Utolsó kommentek