Mi mást vártam végülis...
Jó ideje randizgatunk, voltak itt együtt alvások, sok-sok mozizás, átbulizott esték, hosszú séták, kedélyes borozások, dunaparti séták, óvatlan pillanatban összefonódott kezek...
Erre jön a kijózanító igazság. Hétfőn annyit írt, hogy készülődik, kérdeztem, hogy hova, annyit mondott, hogy "találkám van :$". Itt éreztem, hogy para van...
Mert túl titokazatos volt, ha barátaival, vagy barátnővel találkozik, akkor nem szokott ennyire ködösíteni...
Másnap rámír, hogy este leszek-e fent mert beszélni akar velem...
Mondtam, hogy most ráérek, essünk túl rajta... Hát, hogy előkerült egy srác, akivel nyáron találkozgattak... Persze mi másra számítottam...
Előjött a híres önérzetem, és mondtam neki, hogy sokszorosan szarul érint a dolog, mert szándékosan senkivel sem találkoztam, mióta mi itt randizgatunk. Hogy hát ő ezt nem tudhatta... Oké, persze.
Valamint megkértem rá, hogy ha kitalálta, hogy mit akar, akkor keressen meg legközelebb.
Hm, a történelem ismétli önmagát? Miért érzek itt némi G. utóízt az egészben? :D
Visszakérdezett, hogy csak akkor keressen, ha letudta a másik srácot.
Határozott igennel feleltem.
Mondta, hogy nagyon szarul érzi most magát emiatt... Mondtam, hogy én sem különben...
De nem véletlen, hogy nem tudtam neki jegyet szerezni arra a nagy rendezvényre, amin 2 hónapig dolgoztam, és magammal akartam rá vinni mindenképpen... A sors keze.
Ezt neki is mondtam, ami nem érintette túl jól.
Szóval ezt van most a kis T|ával. Meglátjuk jelentkezik-e, elvégre is ma találkozik a sráccal... De azt hiszem, akkor beizzítom azt a Tárn0ki kiscsajt, aki nagyon rám volt mozdulva... Picsába is, másnak mindent szabad, én meg mindig rábaszok arra, hogy korrekt vagyok.
Ilyenkor pedig ne érezzem magam üresnek, átbaszva, és hülyén...
Kurvajó...
Utolsó kommentek