Nos, azt hiszem vannak olyan történések, amik arra késztetik az embert átértékeljen bizonyos dolgokat.
Most, kivételesen nem T.-ről van szó, vagyis de, csak nem vele kapcsolatos.
Este 9 után megcsörrent a telefonom, An|ta az októberi fodrász kiscsaj hívott, hogy most ér be a vonata és úgy gondolta, hogy dumálhatnánk egy órát, vagy ehetnénk együtt, vagy valami. Mivel |ldinek főztem délben, ami így este 6-ig tartó eszegetéssé és nasizássá fajult így még kurvára nem voltam éhes. De, persze én kedves és aranyos vagyok, találkozzunk.<!--more-->
Tudja hogy hol lakom nagyjából, így akkor hívott, amikor már az ajtó előtt volt.
Kimentem elé egy ingben, begombolatlan ingben. Persze, gyere be, beszélgessünk.
A dolog ott kezdett gyanus lenni, amikor először lehajtotta a vállamra a fejét...
Aztán megkérdezte, hogy itt alhat-e, mert hogy sztrájk van, és nem jár a busza, és nem szeretne ilyenkésőn este sötétben 20 percet sétálni. Én persze empatikus vagyok, miért is ne... Nos, nem kellett volna.
Az első komolyabb megijedésem akkor volt, amikor kérdeztem, hogy ő megy fürdeni, vagy menyjek én. Mondta, hogy fürödjünk együtt... Na persze... Jött a mentő duma, hogy nem férünk el a zuhanyzóban ketten, ami igaz is.
Elmentem fürödni, és tudtam, hogy ebből megint az lesz, hogy rám fog mászni. És, hát persze így lenne ötösöm a lottón. Úgy kezdődött, hogy maszírozzam meg a hátát. Megtörtént. Akkor simogassam egy kicsit. Kurvára nem volt kedvem hozzá, de legyen. Milyen jó lenne ha a fenekét is megnyomkodnám... Meg simogassam meg előlről is...
Na bazmeg, a faszom nem kéne? De, igen... Na, azt már nem.
De miért nem? Kifejtettem neki, hogy 2 ujj a maximum, amit kaphat tőlem mert, nem akarok vele dugni. Mert, hogy nálam vannak elvek, mint olyanok, és hogy csak barátnővel, mert nem egyéjszakázom...
A másik, hogy már önmagában sem akartam, hogy velem legyen, máshol jártak a gondolataim, és igazából kedvem sem volt vele lenni...
Taszított...
Nem akartam, hogy ő legyen ott, nem akartam, hogy hozzám érjen, nem akartam, hogy megöleljen... Szenvedtem, mocskosul. Vártam, hogy végre elaludjak, és reggel rohanhassak dolgozni, hogy megmeneküljek tőle.
8-ra állítottam minden órát. Nem szoktam ilyen korán kelni, de most muszáj volt. Felöltöztem, és mondtam, hogy menni kell, mert sietek. Lekisértem a metróig, adtam neki két puszit. Mire kérdőn nézett rám, hogy ez meg milyen puszi.
Ilyen, szia.
A Margit-hídon közepén zötyögtünk éppen át, bambultam ki az ablakon, a hóban dolgozó munkásokat nézve és azon gondolkodtam, hogy ez az egész arra volt jó, hogy rájöjjek nekem mennyire is kell T. Közben jön az sms tőle, hogy köszöni, hogy nálam allhatott...
Utolsó kommentek