Megérkeztem este 10 körül édesanyámhoz, telefon meg minden töltőre, Skypeon meg kameraztunk egy keveset, mert beszélni nem lehetett, már mindenki aludt körülöttem.
Mesélte, hogy anyukája odáig van értem, kérdeztem, hogy és a legkisebb lánya (vagyis ő) mire a válasz az volt, hogy no comment, egyelőre legyen elég annyi, hogy szeret velem lenni.
Aztan mondta, hogy kellene goingolni valahova. Kérdeztem, hogy bulizni barátnőkkel? Nem, hozzád te hülye.... :)
Elköszönés, hiányzós dolgok, majd már fekve meg egy kis Wish I could fly idezétet letoltam neki. Mire jött a kerdes, hogy hozzá repülnék-e. Nyilván.
Dél körül valami törtenhetett, mert bár az egyik szó váltasomra Sanyikaval meg tolt egy tecciket, amiben kifejtettem, hogy kellene vonatot nezni pestre. Majd ezután kb fél órával valami elromlott, es mondta, hogy nem alszik nálam, mert nincs kedve. Kiakadtam, hogy ez most mi, hát, hogy ha rám gondol, rögtön eszébe jut, hogy milyen mocsok barátaim vannak, és Sanyika egy lehúzós szar csak, Kittike meg nem nőtt még fel, és hogy kihasznál, és ez őt bosszantja és ezért.
A szóváltás odáig fajult, hogy akkor itt az egesznek vége, mert ő ettől nem tud elvonatkoztatni. Kérdeztem, hogy mikor találkozunk legközelebb, hát majd egyszer. Tavaly is kibírtam egy évet, most is menni fog, csak ne ilyen csajjal jöjjek össze, min Szilvi... Ez kész...
Persze utazás közben ment még a levelezés, és úgy gondoltam megenyhül, bár azt tudom, hogy az estének lőttek, viszont mentenem a menthetőt...
Este persze nem jött át, viszont én akkor már szervezetem egy szülinapi kiruccanást, ha már így lett egy szabad estém. Persze, erre is megkaptam, hogy fontosabb a buli, mint ő...
Igazából nem értem, ha ennyire velem akart lenni, miért nem jött át. Ha meg már nem jött át, miért nem mindegy hova megyek este...
Meglátjuk, ez most igy nagyon felhők fölül a porba arccal... Bár, ugye ofisöli nem járunk, tehát...
Utolsó kommentek