Ezt az egészet azért kezdem el, mert régóta nem írhatok nyilvánosan arról, amiről akarok. Ami és aki valójában vagyok. Túl sokan kavarognak körülöttem, mindenki mást hisz, mást tud, mást akar. Mindenkinek vannak a másik előtt titkai, mindenki tele van svindlikkel...
Néha úgy érzem, hogy már magammal sem lehetek őszinte.
De itt az leszek, név nélkül.
Harcolok Libriáért, magamért, és nem veszem be a Proziumom, ami a nyilvánosság. Merek érezni gondolni, és őszintének lenni. Itt legalább aki olvassa nem tudja kit olvas, és ez nekem jó.
Utolsó kommentek