Találkoztunk futva, 10 percre.
De lebegek tőle... Imádom... Ahogy rámnéz, ismét kisfiú leszek, kibújok az álarcok mögül, a szerepekből, az öltönyből, a pozícióból, mindenből.
Nincs környezet, nincsenek emberek körülöttünk. Egy csodásan ragyogó szempár van, amiben eltűnök, és semmi más.
Ilyenkor megszakad a tér-idő kontinuum, és másodpercek tört része alatt olyan információ áramlik át a kettőnk közti non-verbális csatornán, ami minden műszert kiakasztana :)
10 perc a világ
2008.10.07. 12:06 John Preston
Szólj hozzá!
Címkék: boldogság g
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://johnpreston.blog.hu/api/trackback/id/tr74700974
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
Utolsó kommentek