John Preston harca a Prozium ellen

Szóval abban maradtunk G.-vel amikor legutoljára beszéltünk telefonon, és időt, és szünetet kért tőlem, hogy majd ő keres. Legalábbis én azt mondtam, hogy nem fogom keresni, majd ő keres, ha úgy gondolja.Mondtam ezt az után, hogy felvetettem neki, hogy lehet hogy azért 2 naponta…

Nos, a történet ugye annyi, hogy tegnap estétől egy kisebb budai szórakozóhelyen tengettem időmet, egészen reggel 7-ig, ami a óra állítás miatt igazából 6. Itt találkoztam össze két egészen remekbe szabott, nőszeméllyel. Az egyiküket Katinak hívják, a másik pedig az Anita…

Szóval, megtörtént, ami régóta a levegőben volt. Pénteken elmentem hozzá, és persze nem volt otthon, ezért felhívtam. Persze barátnőknél volt, és készültek bulizni. De beszélgettünk 1 órát. Közben a villamoson meghallotta, hogy merre járok... Mindegy. Aztán csak kibőkte…

Tegnap előtt beszéltünk este megint sikeresen telefonáltunk 3 órát. Ami egyébként úgy indult, hogy:Ne kérdezz semmit, csak beszélj, valamiről, bármiről.Mindezt elcsukló, sírás közbeni hangon.És akkor elkezdtem mesélni neki a hétvégémről, hogy mit csináltam, hogy jönnek fel…