Szóval V.-vel a történet ott szakadt félbe, hogy leszálltam a villamosról, nagyon mosolygott meg integetett, és hogy majd hétfőn...
Nos, hétfőn egy elbaszott lájtos metál zenekar koncertje volt azon a helyen, így nem siettem az odaéréssel. Ő pedig vagy nem jött le, vagy meghallva a koncertet hazament. A héten mindennap valamennyi időre lent voltam, hogy hátha lent lesz. Természetesen nem volt.
Így péntek este engedve az idő szavának lementem az egyes számú törzshelyemre, ahol is odalépett hozzám egy lány, hogy milyen jól énekeltünk, meg nem is gondolota hogy ezt így elő lehet adni bla-bla. Elkezdtünk dumálni, majd megbeszéltük, hogy a héten valamikor lemegyek és találkozunk ismét. Az egyszerűség kedvéért őt is R.-nek hívják. Hogy miért őt is az pedig most fog kiderülni.
Ugyanis pénteki álmos állapotomból ébredve, szombat délután felnéztem csetponthura, és belefutottam R.-be. Aki nem azonos azzal akivel előtte este találkoztam, de névegyezés van. Apró homok a rendszerben.
Szóval beszélgettünk szimpik voltunk egymásnak, és kitaláltam, hogy el kellene menni Margit-szigetre engedni az új hobbimnak ami a fotózás. Nos fél 7 után nem sokkal találkoztunk egy padon. Beszélgettünk, szívtum egy picit egymás vérét. Megvolt egészen gyorsan a közös hang, nem nagyon voltak kínos szünetek. Nem kellett szurkálni, hogy valamit kibökjön. Folyamatosan vagy beszélt, vagy én beszéltem, teljesen jó volt.
Majd az ő török teával szemben ártatlanságát is elvettem, és az általam egyik legjobbnak tartott budapesti kávézóban is voltunk, ahol még tudják mi az az Arabica :)
Végülis kikísértem a kék metró utolsó bástyájához, és feltettem a csodás száznyolcvannégyes buszra. Ültem a metrón és éppen készültem írni neki valami kedveset, amikor csipogott a csodás készülék, hogy írt a drága. Köszöni a délutánt, az estét, és hogy milyen jól érezte magát. Meg mivel korán megy dolgozni, azt írta, hogy szeretne hajnalban a hangomra kelni... :$:$:$
Így megszakítva a bulizást négykor fel is ébresztettem :)
Elvileg hétfőn találkozunk :)
Utolsó kommentek