An|ta a hétvégén ugye Ba|atonnál volt a lakótárs és barátnőjével. Tartottak egy csajos hétvégét.
Ami engem egy picit azért megviselt. Ugyanis, kedden találkoztunk legutoljára. Ugye megbeszéltük, hogy csütörtökön találkozunk, de neki akkor közbejött egy apró malőr, miszerint ismét fogorvos, ezért az esti céges bulin sem vett részt. Ekkor beszéltünk utoljára telefonon, miután hazaért.
Igazából egy picit zavar, hogy újabban egészen nagy delayyel válaszol az smseimre, így most köcsög mód kivártam, hogy keresni fog-e napközben. Végülis délután írt rám, hogy most indulnak balatonra, és hude jó. A hétvégén volt pár olyan üzenet, amire nem reagált, és azért az ilyen zavar. Persze, előfordult már, hogy volt ilyen "jujj, azt nem küldtem el?".. Erős kérdőjelek vannak bennem még azzal kapcsolatban, hogy most van-e olyan, hogy mi. Vagyunk, nem vagyunk, vagy mivan...
Lehet, hogy túl magas a kommunkációs igényem, vagy csak üres a szeretet tankom Gary Chapman definíciójával élve.
Viszont ma találkozunk, és várom... :)
De a hangulatom ettől függetlenül szar, és éppen Kate Ryan Desenchanteet hallgatok... Régen volt már ilyen, hogy ezt hallgattam, még Ágnessel kapcsolatban kb 5 éve, azt hiszem.
Utolsó kommentek