Persze, nem azért, mert eldöntötte, hogy mit akar, hanem hogy "hiányoznak a beszélgetéseink..."

Akkor basszus beszélgess azzal, akivel randizgatsz a kurva életbe...

Aztán persze beszélgettünk, mondta, hogy nem gondolta, hogy ekkora galiba lesz abból, hogy valakivel találkozik... Persze, a galiba nem ebből van, hanem abból, hogy másodszor is... Amit már randinak datált, és utána amikor kérdeztem, hogy na milyen volt a szerdai találka, akkor a nem rossz jelzővel illette. Vagyis lesz repeta, és nem küldte el a srácot.

Megkérdtem rá mégegyszer, hogy tényleg csak akkor keressen, ha kitalálta hogy mit akar, nem szeretem a kettős játékokat. De hogy ő nem, csak...

Mondtam, hogy én sem randizgattam mással, mióta vele... Erre jött az óvodás válasz, hogy akkor itt a lehetőség "adjam vissza"...

Fáj, és szar.

És nem csak az egómnak. Akarom ezt a szédült nőt.
Kötődöm hozzá, és nagyon tetszik, úgy ahogy van, a hülyeségeivel együtt. De tény, hogy nem léptem amikor kellett volna.

Lefoglalt sok minden, nem akartam még jobban összekuszálni az életem vele, amig kész nem lesz kész a nagy melóm. Nem akartam több felé figyelni, túl fontos volt ez most, és fontos volt ő is, de a kettő nem fért meg egymás mellett egyszerre. Reméltem, hogy ezt megérti... De nem így lett.

Mindegy, hát most ez van.