Igen, a mai is egy ilyen nem szeretem reggel.
Alapvetően nyűgösen szokott kelni, ezt elvilselem, próbálom nem baszogatni reggel semmivel, ugyanakkor annyira édes amikor ébredezik mellettem, és ahogy mosolyog, ugyanakkor meg mégsem ölelgethetem meg...
Viszont, indulás után, a háztól 8 méterre rájöttem, hogy nincs nálam a tárcám, ezért gyorsan hátra arc, és vissza kell mennem, kértem, hogy jöjjön velem. Nem, ő siet haza. Hát jó.
Vissza megyek, tárca, a levetett kabátomban van, persze, magamhoz veszem. Lépkedek az utcán, reménykedve, hogy mégis csak megvárt a kereszteződésben, egy padon, valahol...
De, nem.
Utolsó kommentek