John Preston harca a Prozium ellen

Úgy tűnik, a vasárnapi dologra sikerült nem picit ráparázni.
Ugyanis azóta tömök magamba mindent, amitől úgy hiszem, hogy ezen lehet változtatni.

Úgy, érzem teljesen készen vagyok An|tától.
Oda vagyok érte, effelől nincs kétség. Meglehetősen nehéz szívvel indultam el tőle éjszaka. De, tudtam, hogy korán kel, és hogy aludnia kell. Fene azt a megértő és empatikus énem.

Útközben találkoztam két ismerőssel, akik kérdezték, hogy merre voltam. Azonnal rávágtam, hogy a barátnőmnél.
Vele kapcsolatban azt hiszem, még nem használtam ezt a szót. Nyílván nem a szó a lényeg, hanem, hogy ez így jött. Hogy ez volt az első szó ami adta magát, a legjobb kifejezés, abból a 13 millióból, ami éppen akkor átment az agytekervényeimen.

Egyébként pedig hiányzik.

Vegyes érzésekkel készülődtem a mai találkozásra An|tával, a hétfő hajnal tükrében nem látszott fényesnek a dolog. Főleg, hogy az smsei is hidegnek tűntek, de szeretett volna találkozni velem. Ennel ellenére rosszat sejtettem.

An|ta átjött vacsorázn|, amivel nem is volt gond, iszogattunk, meg ilyesmi.
Aztán megcsókoltam, mert úgy éreztem, hogy ez így most kell.
2 perccel később már az ágyamon faltuk egymást.                                                  

Egy percig nem volt kérdés, hogy azt akarja.
Én is egész hétvégén mióta megkaptam tőle az egyszál tangában ágyonfekvős smst róla fantáziáltam...

Nos, ugye múlt héten volt az első randim A-val. Azóta már sokadik együtt töltött órán, és legalább három megázáson vagyunk túl, két mozin, egy ebéden, egy estényi éneklésen, és jó pár órányi sétán.

Imádom a mosolyát, és szeretek vele lenni. Iszonyatosan aranyos... Nem tudom mi lesz velünk, vagy egyáltalán lesz-e olyan, hogy mi... De jó vele.

Ma este beszélgettem emesenen R-el, amikor is volt egy rövid beszélgetésünk, ami egy kis őszinteségi rohammal zárult.

De igazából nem érdekel, holnap találkozom A-val, ez lesz a negyedik randink, már várom.

Egyik este hosszabban telefonáltam V|x|vel, amikor éppen nem otthon voltam hanem elugrottam pihenni családi környezetben Balatonra.

Nos, másnap jött tőle, egy sms, hogy neki nem való ez (dehát semmi sem volt köztünk!), és csak az időmet pazarolom rá. Meg ne haragudjak, de úgysem változik.

Nos, csütörtökön történt, hogy randiztam An|tával.

Őt egy társkereső oldalon ismertem meg, kb 2 hete. Meglehetősen meg volt keseredve, az eddigi kvázi sikertelenségek miatt. Egy éve próbálkozik, de eddig semmi normális nem jött neki össze, és nagy búskomorságában törölte is magát, és én voltam az utolsó, akinek megadta a mail címét.

No lássuk mi is van velem R. teljes eltűnése óta.

Voltam otthon a hétvégén, és nagyon csúnyán egymásnak mentünk A.-val, mert hogy a lakótársnője elmondta nekem a nagy titkát, mert azt remélte, hogy így megértem miért viselkedik velem úgy ahogy. Miért üldözési mániás és tesztel folyamatosan, minden helyzetben.

Nagy balhé volt belőle 2 napig vagy a szobájában sírt, hogy a barátnője elárulta, és nekem meg a kurva anyám, vagy ivott. Én igazából magamban itt lezártam a dolgot, hogy bár szószerint kezét-lábát törte értem, ezek után nem vagyok kiváncsi rá.
Utálok bizonytalanságban élni, így nem is érdekel már.

Ma délelőtt óta online van R. (nem szokott), és a neve mellett ez az üzenet áll:

Mit meg nem tennénk az Igaziért

Ettől most nem lettem vidám.
Ellenben üzenetekre legalább nem reagál...
 

Úgy tűnik nagymama fétishem van.

Nem, nem úgy.
A történet annyi, hogy R.-el megbeszéltük, hogy találkozunk szombaton, és azt mondta, hogy egész nap rám ér...

Gondoltam elmegyünk kirándulni, természet lágy öle, meg ilyesmi...

De pénteken írtam neki szokásos reggeli smst, amire annyit válaszolt, hogy kórházban van, és hogy majd beszélünk. Itt azért lefőttem.

Végülis este beszéltünk (felhívott amikor végzett, igen ő hívott), hogy rosszul lett a nagymamája, és dél pesti kórház, meg minden ilyesmi, és hogy csak ő ért rá a családból bemenni hozzá. Ezért délre ment dolgozni.

Viszont szombaton tényleg szabin van, de otthon lesz, meg a kórházban. Hát jó, megértem...

Volt már ilyen G.-vel kapcsolatban.

Végülis, amig regál az smseimre, esténként telefonálunk, addig elvagyok átmenetileg. De a penetráns leszartság érzetet nem szeretném ismét megtapasztalni.

Tegnap délelőtt írt, hogy jól esik neki, hogy gondolok rá :$
Ma reggel pedig az smsére keltem... Önigazolás, önigazolás... Csak legyen már vége ennek így

Nos a legutóbb a történet ott maradt abban, hogy találkoznom kellett E.-vel aki jog viselt, nem mellékesen pedig dr előtagot is visel és a b3vánd0rlási h|vat4l kötelékében dolgozik.

Az első randikra csütörtökön került sor, amikor is N0irban kötöttünk ki, mivel oda foglaltam asztal :P Aztán sétálgattunk az Andrássyn, majd mivel vadi új cipőben voltam, a köröndnél ajánlottam, hogy forduljunk vissza, mert már bokáig a saját vétemben járok, és annyira nem vicces.

Az első benyomás jó volt róla. Aranyos, egészen formás, kellően cserfes, nagyon jó fej, és általában veszi a hülye poénjaimat. Viszont ő idősebb nálam, ez meg is látszik a felfogásán, és a hozzállásán...

Nos, a történet annyi, hogy kiscsoportos társasággal megindultunk a szenzációs fehérség névre keresztelt bulira :D

Mivel nem volt kit vinnem magammal, ugye R. előző esti telefon elhagyós, és szarul sikerült bulis dolgai, meg a 4 óra alvás miatt nem jött velem, ezért kellett némi szórakozni valót találni, ami már a bejárat előtt sikerült.

Nos hát, éppen telefonáltam egy nagyon kedves ismerősömmel a nyilvános számomon, amikor észleltem, hogy jött rá egy sms...

R.-írt. Bocsánatot kért, hogy nem reagált eddig, de hogy zűrösebb hete van, mint gondolta, és hogy még nem tudja mikor találkozunk legközelebb, de hív amint van 1 perc szabadideje...

Kamu szagú. Reggel majd válaszolok rá, ha már ilyen taktikázós köröjet futunk...
Kiváncsi leszek tényleg keresni fog-e. Ugye most keddig tuti nem tudunk találkozni, mert nem leszek a fővárosban.
 

Nos, a tündérmesének indult dolog olyan hamar ellobbant, ahogyan az indult.

A hétfői ébresztés óta semmit nem tudok róla.
Azóta pedig eltelt két nap.

És nem áll össze a kép, kurvára nem

A reggeli ébresztés óta semmi hír róla.

Két smst írtam neki, semmi válasz. Akkor jön a parkoló pálya, amit utálok, mert nem szeretem adni a közömbös, bunkót. De, ha ez jön be...

Viszont kivagyok, és elővettem egy nem rég szerzett magyar dj srác törtütemeket tartalmazó korongját. A hangulatomra zseniális.
 

A barátaimmal voltam ebédelni, közben pedig smseztem R.-el.

Kérdeztem, hogy mikor láthatom a szép szemeit. Kérdezte, hogy mikor szeretném. Erre az authentikus válasz nyilván az, hogy ha most itt lenne is késő lenne.

Majd az ebéd befejezése után írtam neki, hogy most végeztem hova menjek érte. Itt még mindig viccnek szántam. Ő komolyan vedte, és kért egy órát elkészülni :))

Végülis hosszas diplomáciai egyeztetések után elhatároztuk, hogy mozizni szeretnénk. Mivel ő magassarkúban volt, nem nagyon akartam túráztatni a városban. Bár csodaszép idő volt :)

A mozizás után kiböktem neki, hogy a titokban rebesgetett katonai jellegű céljaiban tudnék segíteni. Besokkolt. Nem értettem. Kérdezte, hogy de hát miért akarok neki segíteni? Kiscica farkáért...

Köszönte meg minden, de hogy ő nem akar kihasználni, sem a kapcsolataimat... Mondta, hogy most napokig tuti ezen fog kattogni.

Aztán hazafelé, ültünk a metrón, és feltette a nagy kérdést, hogy ott hagynék-e egy biztosat egy bizonytalanért. Mondtam neki, hogy ha ez karrier/munka jellegű, igen, ha van benne kihívás.

Leszálltunk felraktam buszra, nagy mosoly integetés, ilyesmi. Hazafelé, írtam neki, hogy sajnálom. Amire hümmögés volt a válasz. Majd miután kifejtettem, hogy azt sajnálom, hogy a kedvességemmel okoztam neki pár nap kattogást, no meg, azt sajnálom, hogy ilyen hamar hazamegy. Erre válaszként kaptam egy "Miau" -t.

Felhívtam, már majdnem otthon volt. Imádom a hangját :$

Megkértem, hogy reggel ébresztő óra gyanánt 8-kor tessék felhívni... És ez így is történt :$

Szóval most így kész vagyok :$

Szóval V.-vel a történet ott szakadt félbe, hogy leszálltam a villamosról, nagyon mosolygott meg integetett, és hogy majd hétfőn...

Nos, hétfőn egy elbaszott lájtos metál zenekar koncertje volt azon a helyen, így nem siettem az odaéréssel. Ő pedig vagy nem jött le, vagy meghallva a koncertet hazament. A héten mindennap valamennyi időre lent voltam, hogy hátha lent lesz. Természetesen nem volt.

Így péntek este engedve az idő szavának lementem az egyes számú törzshelyemre, ahol is odalépett hozzám egy lány, hogy milyen jól énekeltünk, meg nem is gondolota hogy ezt így elő lehet adni bla-bla. Elkezdtünk dumálni, majd megbeszéltük, hogy a héten valamikor lemegyek és találkozunk ismét. Az egyszerűség kedvéért őt is R.-nek hívják. Hogy miért őt is az pedig most fog kiderülni.

Ugyanis pénteki álmos állapotomból ébredve, szombat délután felnéztem csetponthura, és belefutottam R.-be. Aki nem azonos azzal akivel előtte este találkoztam, de névegyezés van. Apró homok a rendszerben.

Szóval beszélgettünk szimpik voltunk egymásnak, és kitaláltam, hogy el kellene menni Margit-szigetre engedni az új hobbimnak ami a fotózás. Nos fél 7 után nem sokkal találkoztunk egy padon. Beszélgettünk, szívtum egy picit egymás vérét. Megvolt egészen gyorsan a közös hang, nem nagyon voltak kínos szünetek. Nem kellett szurkálni, hogy valamit kibökjön. Folyamatosan vagy beszélt, vagy én beszéltem, teljesen jó volt.

Majd az ő török teával szemben ártatlanságát is elvettem, és az általam egyik legjobbnak tartott budapesti kávézóban is voltunk, ahol még tudják mi az az Arabica :)

Végülis kikísértem a kék metró utolsó bástyájához, és feltettem a csodás száznyolcvannégyes buszra. Ültem a metrón és éppen készültem írni neki valami kedveset, amikor csipogott a csodás készülék, hogy írt a drága. Köszöni a délutánt, az estét, és hogy milyen jól érezte magát. Meg mivel korán megy dolgozni, azt írta, hogy szeretne hajnalban a hangomra kelni... :$:$:$

Így megszakítva a bulizást négykor fel is ébresztettem :)

Elvileg hétfőn találkozunk :)

Nos, a héten ismét sikerült bővíteni az emesen listámat pár csetes csajjal, bár alapvetően felesleges volt, mivel az első beszélgetés után örökre eltüntek. Jó parti.

Adr|val kapcsolatban fejlemény van, méghozzá az, hogy két hétig ment a sráccal a dolog, és most végleg vége. Betolta, hogy menjünk bulizni. Mondtam, hogy jó akkor ha ott vagyok felhívom. Mire eszébe jutott, hogy az a száma nincs nála, a másikat meg nem adja meg, mert privát. Hát anyád, majd hajtóvadászatot tartok érted, nem? Besértődött.

Elvileg Sz.-e kellene ünnepelni az utólagos szülinapomat ma, de el vagyok úszva melókban, ezért nem nagyon van erre affinitásom.