Nos, csütörtökön történt, hogy randiztam An|tával.

Őt egy társkereső oldalon ismertem meg, kb 2 hete. Meglehetősen meg volt keseredve, az eddigi kvázi sikertelenségek miatt. Egy éve próbálkozik, de eddig semmi normális nem jött neki össze, és nagy búskomorságában törölte is magát, és én voltam az utolsó, akinek megadta a mail címét.

Úgy volt, hogy szabin leszek a hét második felében, de ez nem teljesen úgy jött össze, ahogyan én akartam, ugyanis még nem voltam kész az irodai dolgaimmal, és bementem még egy napra. Felmerült, hogy ebédeljünk együtt, mivel egészen közel dolgozott hozzám. Konkrétan az ez előtti helyemen, amikor a csigazabálóknak dolgoztam, akkor épület szomszédok voltunk. De így sem lakik messze. 3 metró megálló nyugatitól északra.

No de, végülis egy kávézót ajánlottam, ami a körúton van. Belépek a megbeszélt helyre a megbeszélt időben. Felhívom, hogy na akkor most.
Ő azt mondja, hogy a bejárattól jobbra ül... Nos ott 3 üres asztal volt...
Az utca fronton senki...

Itt merült fel a gyanu, hogy most vagy szopat, vagy rossz helyen van. Megkérdeztem, hogy pontosan hol is van... Ja hogy F3renciek terén... Pechemre egy kávézó hálózat része volt, és több ilyen nevű üzlet is volt a városban (ezt nem tudtam előre... heaven). Megkérdezte, hogy akkor most üljön metróra és jöjjön ide. Nyílván nem hagytam, mondtam, hogy maradjon, jövök.

A második helyen ismét, ajtó, felhív. Még mindig jobbra ül egy oszlop mögött. Közeledek, de még nem látom, csak a hangját hallom... A képek alapján nem voltak túl magas elvárásaim, meg nem volt róla két hasonló kép, szóval fogalmam sem volt, hogy akkor most milyen is ő.

Viszont amikor felém fordult... Ááááá... milyen szép mosolyod van... csiligelő hang... szép szemek... hmm... :$
Heló szia, puszi-puszi. Hmm N4ti illata van...
Legalábbis, valami olyasmi virágos, könnyed, fiatalos.
Végre nem valami émejítő 40-es vénkurvás illat...

Egészen jót beszéglettünk, így a 15 perces csúszás ellenére is. Ami vicces, hogy ilyen szolid csendes, és aprólékos, analitikusnak tűnő nő.
Viszont él-hal a Sa|sáért, és állítólag akkor megvadul... Hát... Meg kell nézni egyszer, hogyan táncol... :D

Azt hiszem, ezt a találkát ismételni fogjuk, mert úgy látom a szimpátia kölcsönös volt. A kávézóból kifelé még áztunk is egy keveset a metró lejáróig hogy jó legyen.