Így a 25 felé közeledve elgondolkodom azon, hogy tényleg erőteljesen homok van a rendszerben. Ma is ráébredtem, hogy tényleg már csak a következő 5 évet kell kibekkelnem valahogy, és esetleg még szóba is fognak állni velem a lányok.

Nem, nyílván a kép nem ennyire sötét. De sajnos, mindenképpen megfigyelhető egy jelenség, ami a 20-on fellüli korosztályra jellemző. Méghozzá az, hogy vagy a fiatalabb korosztályt preferálják, vagyis a 18 éveseket, ami lassan a pedofília határait feszegeti. A másik véglet pedig, amikor a 30 felettiekért olvadnak.

Sokáig azt hittem, hogy velem van a baj, de nyitott szemmel körbenéztem, főleg a budapesti éjszakai életben, és általában mindehol ahova járok. A téziseim pedig igazolódnak.

Mi a különbség köztem, és egy 30 as pasi között? Az hogy 6-7 év? Ezen kívül? Semmi más. Nem vastagabb a tárcájuk, sőt. Nem laknak szebb házban, nincs jobb dumájuk, nem járnak flancosabb ruhákban...

Akkor, mi a különbség? Tapasztaltabb nálam? Többet tud az életről mint én? Nem hiszem. Úgy tűnik le kell tagadnom a korom.

A kedvencem az, amikor odajönnek hozzám egy szórakozóhelyen, és a beszélgetés elején kiderül, a korom, és egészen gyorsan vége is lesz a diskurzusnak.

A kérdés már csak az, hogy a következő 6-7 évben mit csináljak, ha már merek annyira komoly lenni, hogy kinőttem, a "minden este b*sszunk be, mindig másik csajt vigyünk el, és miután hazament dobjuk ki a számát" korszakból.

Sajnos a két véglet tényleg ez, hogy vagy csak egy estére akarnak valamit, vagy pedig a harmicas korosztályra indul be a nyál elválasztásuk.

Az egyik belvárosi helyen beszélgettem az egyik nagyon jó fej, és belevaló pultos lánnyal, és mondta, hogy fogadjam el, hogy minden nő kurva. Ez így elsőre meghökkentett. De, a kérdés ebben megint csak nem az, hogy igaz-e - mert sajnos az - hanem, a kérdés mindig a miért. Miattunk, mi tettük őket ilyenné. Amikor egy férfi a párjával, barátnőjével sétál, nem azok után fordulunk meg, aki csadorban járnak, hanem akiken fél tenyérnyi ruha van.

Tagadhatatlan a dologban a felelősségünk. Vajon a folyamatot meg akarjuk-e fordítani, vagy jó nekünk, hogy egy szórakozóhelyen lévő hölgyeket a ruházatuk alapján lassan nem lehet megkülönböztetni a piros lámpás negyedben dolgozótól - oké, tudom, hogy nálunk még nincs.

Ezen kívül még itt vannak a különböző erőteljesen figyelem felkeltést célzó kozmetikai ipar által kínált vizuális gyönyörök, mint az implantátumok, a nagyobbítások, a kissebbítések, az átszabások, a szőrtelenítések és minden amihez közve van a szikének. És ezt mind miért? Hogy figyelmet keltsenek a vadászokban...

Elkezdtem töprengeni rajta, hogy mikor törént ez a változás, mikor fordult ki a világ ennyire önmagából, mikor billent át a mérleg, hogy többet ér egy numera, egy kapcsolatnál. Szerintem a torzulás most is zajlik, sőt gyorsul. Mivel a média tolja az arcunkba, hogy milyen jó a szingli életforma.

Szerintem a folyamat valahol ott indult, amikor a hölgyek évezredes küzdelem révén kivívták maguknak a kvázi egyenjogúságot, hogy már nem kuss volt a nevük. Ebbe keveredett még egy csipet kozmopolita élet érzés, a feminizmus hatásai, és az előzőekben említett "kurva lét". Ezzel el is készült a bódító, de veszélyes kotyvalék.

Ezt főztük magunknak, hát igyuk is meg.