Tegnap este, miután hazaértem az AXIS-9 esem megvásárlásából, felhívtam az én drágámat, mert kiváncsi voltam rá, hogy milyen a hangulata, hogy mennyire nyitott ma rám, avagy nem, szeretne-é emberi kommunkiációt folytatni velem, vagy ilyesmi.
Ebből végülis két és fél órányi telefonálás lett. Amit félig-meddig haszonsan töltöttem, mivel közben kiszámláztam 2 ügyfelemnek összesen 120.000 forintot... Ez csak azért nagy szám, mert UTÁLOK nekiülni és számlázni. Ez az egyik dolog, amivel a világból ki lehetne kergetni szerintem...
Szöszmötölés, wáh. Mindegy, kellemes virtuális társaságban telt a két órám, ami közben elárulta, hogy a tegnap esti irományommal azért könnyet csaltam a szemébe, vagyis helyesbített, hogy könnybe lábadt a szeme...
Jövőhéten vacsorázunk együtt, legalábbis így tervezzük. Ez az ő felvetése volt, kivételesen nem az enyém. De jól esett. Azt mondta, hogy tényleg hülye vagyok, hogy annak ellenére, hogy nem minden a legrózsásabb nem lépek le.
Mondta, hogy tudja, hogy le kell bontania a falakat, és csak ő teheti meg, más nem. Valóban, nem tudok ennél sokkal többet tenni. Ha nem nyit felém, nem tudok mit csinálni, csak várni. De várok, türelemben jó vagyok, állítólag :)
Végülis zenét hallgattunk, így telefonon keresztül, olyan fél órán át, aztán közben elindultam a törzshelyem felé, mert a kedvenc svédjeim érkeztek nagy erőkkel. Legalábbis reméltem, hogy érkeznek. Végülis csak Nora jött meg, a szőke fele, majd szombaton érkezik. Lent közben találkoztam Erával, aki mesélte, hogy miután a régi helyén eléggé viharosan ért véget 7 évnyi pályafutása saját szórakozóhelyet fog nyitni, ahova szeretettel vár... Még egy hely, ahol törzsvendég leszek, jujj :)
Várom, hogy vajh ma tudunk-e találkozni.
Utolsó kommentek