Az arcomon letörölhetetlen mosoly ül, most hogy eljöttem E||uséktól. Igazából a családja tudta, hogy milyen minősegemben hívott meg a miss, Ádamnak időközben leesett az elejtett sztorik hatásara. Persze, nem veletlenul szurkaltam oda a mondatokat, egy pici ellel, hogy tudja, hogy koztunk van valami.
Szóval az ebéd után félre hívott, a szobájába, ölelkeztünk egy picit, megmutatta a szobáját, amit eddig csak kamerán láttam, és megkérdezte hogy érzem magam, hogy tetszenek a családja, meg Ád4m es M4mr0. Aztán azért odaszúrta, hogy jó lenne, ha nem kockulnek a telómmal, igazából kb két hírt néztem meg. Ölelkeztunk még egy picit, kérdeztem a szombat estéről, majd visszamentunk, mert azért mégis.
M4mr0 lassan elindult haza, majd nem sokkal ezután én is úgy gondoltam, hogy mennék. Az ajtóból nagy marasztaló szemekkel nézett utánam, megreszegülve ezektől a pillantásoktól letörölhetetlen mosollyal mentem a buszmegálló felé... Elviselhetetlennek tűnt a gondolart, hogy nem mellettem alszik el.
Utolsó kommentek