Úgy tűnik nagymama fétishem van.

Nem, nem úgy.
A történet annyi, hogy R.-el megbeszéltük, hogy találkozunk szombaton, és azt mondta, hogy egész nap rám ér...

Gondoltam elmegyünk kirándulni, természet lágy öle, meg ilyesmi...

De pénteken írtam neki szokásos reggeli smst, amire annyit válaszolt, hogy kórházban van, és hogy majd beszélünk. Itt azért lefőttem.

Végülis este beszéltünk (felhívott amikor végzett, igen ő hívott), hogy rosszul lett a nagymamája, és dél pesti kórház, meg minden ilyesmi, és hogy csak ő ért rá a családból bemenni hozzá. Ezért délre ment dolgozni.

Viszont szombaton tényleg szabin van, de otthon lesz, meg a kórházban. Hát jó, megértem...

Volt már ilyen G.-vel kapcsolatban.

Végülis, amig regál az smseimre, esténként telefonálunk, addig elvagyok átmenetileg. De a penetráns leszartság érzetet nem szeretném ismét megtapasztalni.

Tegnap délelőtt írt, hogy jól esik neki, hogy gondolok rá :$
Ma reggel pedig az smsére keltem... Önigazolás, önigazolás... Csak legyen már vége ennek így