Ma beszélgettem A.-val. Ismét... Igen, tudom...

Ma volt olyan lelkiállapotban, hogy bevallott sokmindent, hogy szeretkezne velem, hogy folyamatosan rám gondol, ábrándozik rólam és ilyenek...

És neki szegeztem a kérdést, most is, mint mindig, hogy akkor miért nem.
Mi a baj, miért nem lehetünk együtt. Most először hajlandó volt válaszolni

Rákos...
És azt mondja nem hiányzik most az az izgalom az életébe amit hoznék..

Azért volt minden, ezért volt minden kamu, és minden lekoptató szar szöveg...
A barátnője is azt mondta erről legutóbb, hogy nem mondhatja el, hogy mi ez, csak azt mondta, hogy szerinte többet ér egy kis boldogság, és a remény...

Nem árulta el mióta kezelik, azt sem hogy milyen stádiumban van. Skorpió, mint én. Nem engedi, hogy sajnálják...

Mondtam neki, hogy ha tovább folytatja akkor elkap a sírás, pedig ilyen 3 éve nem volt...

Erre inkább kilépett...

Megyek aludni... Az talán jót tesz...
Azt a retkes mocskos kurva életbe...