Furcsa átalakuláson megyek át mostanában.
Valmi olyasmin, ami az egész országon megfigyelhető.
Igen, ez most politikai lesz, meg nemzeti és ideológiai dolog, akit ez nem érdekel, még most csukja be :)
Amikor ott voltam az első Gárda avatáson fura, és vegyes tömeget láttam. Nagyrészüknek gőze nem volt arról, hogy ez micsoda. Egy lehetséges, és erőteljes kiútnak tűnt.
Akkor úgy gondoltam, hogy mint kezdeményezés érdekes, majd meglátjuk mi lesz belőle. Persze gyakorlatilag a tényleges céljaikon kívül egy marketing és PR eszköz volt a Jobbik kezében, hogy felhívja magára a figyelmet. És, ezt nagyon jól is csinálták.
A kezdeti enyhe ellenérzéseim, és passzivitásom manapság inkább lelkesedésbe csap át, és hiszek abban, hogy bár ők is csak politikusok, valamin képesek lesznek változtatni. Szoktalanul újak az itthoni politikai palettán, mást hírdetnek, és máshogy.
Ez tetszik. Nem finomkodnak, nem próbálják meg elsikálni a dolgokat, mint az előző 20 évben tették sokan. Nyilván ez egy szükségszerű rossz. Nem kellett volna ennek így alakulnia. De most erre van szükségünk.
Anno, nem igazán akartam be- és elfogadni ezt az egészet, amit műveltek, a székely himnusztól kezdve az árpádsávokig. A kilúgozott nacionalizmusom ágált az egész haccacáré ellen, engem már a nemzeti lobogók is idegesítettek, hát még a Turul és az Árpád-sávok. De, lebontottam ezeket a falakat.
Ebben az elsődleges azt hiszem az volt, hogy számomra Vona Gábor, egy hiteles ember. Nem hallottuk még hülyeséget nyilatkozni, baromságokat csinálni. Egy karizmatikus ember, akinek jó a retorikája, erőteljesen és meggyőzően beszél, az írásai pedig magával ragadtak. De, ami mindennél fontosabb, hiteles. Az a tűz ami a szemében van, nem pótolható óriásplakátokkal, aktivistákkal, és TV reklámmal.
Ezért adtam neki a kopogtató cédulámat, és ezért adta nekik az egész családom. Nem kérdés, hogy áprilisban mire fogok szavazni.
Szebb jövőt.
(Ezt olvastam, amikor jött az elhatározás, hogy ezt most leírom: 37. rész: Olcsó lotyók, avagy a lisszaboni hazaárulás)
Utolsó kommentek