"Kivánlak", hangzott hajnal 3-kor a mondat a telefon tulsó végéről a profán vallomás. Közvetlen azután, hogy elárulta, hogy a héten az éjszakába nyúló telefonjaink közben bizony a melleit simogatta folyamatosan, ahogy beszélgettünk...
A legnagyobb gond, hogy ez még mindig telefonon hangzik el, és nem a fülembe suttogva, miközben érzem a leheletét a nyakamon.
Kivánlak
2010.05.28. 09:09 John Preston
Szólj hozzá!
Címkék: telefon e vallomás ebéd e||us
A bejegyzés trackback címe:
https://johnpreston.blog.hu/api/trackback/id/tr982037895
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.

Utolsó kommentek