Tudatalatt szeretem bonyolítani az életem mindig.
De komolyan nem szándékosan keresem a gondokat, viszont mindig sikerül belenyúlnom a dolgok sűrűjébe. De azt hiszem, hogy ennyire sötét dologba még nem mártottam a kisujjam, mint amibe ma sikerült...
Ugyanis a kedvenc cset oldalmon belefutottam egy feltünően jófej, és értelmes csajba. Akinek a reakciói és a válaszai megfogtak. Második nap után msn címet cseréltünk, és ott folytattuk a diskurzust.
Mutatta az egyik, mondhatni nyilvános blogját, ahonnét kiderült, hogy ki is ő valójában. Elsőre teljesen megilletődtem, egy olyan nőbe futok bele, aki ír. Mármint saját verses kötete jelent meg, a hölgyet Pá|mü||er Évának hívják, a kötete pedig Krump|iorr névre hallgat. Istenem, nekem régi álmom volt, hogy megjelenjenek a verseim, neki meg basszus saját kötete van, és nem ilyen sufni tuning megoldásban, hanem pl booklineon is kapható, meg minden.
Aztán kiderült, hogy táncolt, hogy fotózik, és hogy nem picit kocka a lelkem. Mármint ircelt, trilliant használ, skypeol, ismeri a szlenget, kurvajól beszél angolul (angol fordításból szeretne megélni...)
Elég sokat mesélt már magáról, vagyis mesélt, meg ugye kérdeztem, és válaszolgatott, ahogyan ezt mindig is szoktam. Állítólag jól kérdezek... :) De, éreztem valami nagyon fura dolgot a háttérben. Egyszerűen nem tudtam, hogy mit, de sötét felhők közeledését éreztem...
Nem váratott magára a dolog sokáig.
Kiderült, hogy elég régóta blogol, és megmutatta az egyik titkos blogját is, ami a betegségéről szól...
Kérdezte, hogy biztosan szeretném-e látni. Mert, hogy teljesen más fogok róla gondolni, és másképpen fogom látni őt, mint amilyen kép eddig kialakult bennem. Nem kezdett el remegni a térdem, inkább szolidan dörgöltem a tenyerem, hogy kiderült a titok, amit éreztem, hogy van.
Kb 3 órán át olvastam az elmúlt hónapok történéseit, sokszor naturális részletességgel írt róla, hogy mi történt vele...
B0rderlájn tipusú személyiség zavarral kezelik jelenleg is, egy Budapesthez közeli intézetben, nem, nem zártosztályon, nem pszichiátrián. Ahol különleges módszerekkel dolgoznak, amikről szintén írt részletesen. A foglalkozásokról is, azon, hogy min megy keresztül. Az írások a kezdeti stádiumban eléggé rémisztőek voltak, és komorak, mint amilyen maga a betegség és a tünetek. De most így másfél hónapnyi kezelés után úgy látom, hogy határozottan javul az állapota, de még ő sem tudja, hogy meddig fogják kezelni...
Minden hétvégén hazamehetne, de a betegség hatására borzasztóan antiszociális, ezért ritkán jár haza, mert teljes tortúra neki a tömegközlekedés, ezért maximum taxi marad...
Annak ellenére, hogy lehet, hogy a normális az lenne, hogy hanyatt homlok menekülök egy olyan nő elől, aki bepánikolhat bármikor egy buszon, aki égési helyeket ejt a kezét, vagy a saját húsába vág, mégsem teszem.
Hajt a kiváncsiság, mint mindig, ez lesz a végzetem... :)
Utolsó kommentek