Azt hiszem, most megint torlódnak bennem a dolgok. Fekszem itthon, és üres vagyok, hiányzik az, ahogy tegnap mindenki ölelgetett. Nem utolsó sorban a szívügyeim is felkavarodtak.
Ugye múlthéten megismertem A|\|tón|át és Zsóf|t, közülük egyértelműen A. jön be, nem is picit. Ahogy rám néz azokkal a kislányosnak tűnő nagy szemeivel, amik egyszerre ártatlanok és csintalanok, te jó ég... Viszont, tudom, hogy ő barátként tekint rám, így ez hamvaban holt dolog. De mennyire jól esett, amikor atölelt a Deák téri éjszakai megállóban, és szótlanul a mellkasomra hajtotta a fejét, miközben én Zsóf|val beszélgettem, meg az, ahogy péntek este csüngött rajtam, mikor megérkeztem.
Visszanéztem a képeket, és ott az egyiken úgy ölelt meg, mintha minimum a barátnőm lenne :-)
De, hogy ne legyen egyszerű a történet,E||ussal volt egy beszélgetésem amit bemásoltam korábban. És azota is rajta rugózik az agyam... Igen, ő egy elvarratlan szal az életemben, és nem tudom mit lehetne ebből az egészből kihozni.
Utolsó kommentek