Mivel nagyjából idén még nem sok eredményt tettem le az asztalra az irodában, már vártam, hogy mikor fogják verni az asztalt. Igaz, ez a két lakiság előnye, hogy két csapathoz tartozom, de igazából egyikhez sem, mindkét csoport vezetője oszthat nekem feladatot, de mindkettő szereti azt hinni, hogy a másiktól már kaptam.

Én pedig általában, mint aki jól végezi a dolgát szöszmötölök egésznap a gépem, előtt, kerülve a kommunkiációs pontokat potenciálisan azokkal, akik feladatot oszthatnak rám. Ha ez megtörténik mégis, általában 1-2 nap alatt lezavarom, és 1-2 hétig békén is hagynak. Édeni állapot.

Egyszer már voltam ennél a cégnél hasonló helyzetben, akkor fél évig senki sem tudta, hogy tulajdonképpen mivel is foglalkozom. A vége felé már én sem. Nem is érdekelt.

Node, kedden megtalált egy srác, akinek korábban én voltam a felettese, majd némi szervezeti átalakítás után most elvileg ő osztja nekem a munkákat. Ami a többiek bevallása szerint a mai napig zavarja ez a szerep csere. Engem valójában kurvára nem érdekel, én nem itt akarom megvalósítani önmagam.

Szóval szerdán bevonultunk a tárgyalóba, hogy akkor most beszélgetünk, mármint négyszemközt. Ezzel az erővel kávézhattunk volna is. Elmondta, hogy most az van, hogy hivatalosan is visszakerülök abba a csapatba, aminek az irányítására korábban felvettek - aztán egy másik projekt miatt kivettek belőle, és azóta ilyen kétlaki voltam. A megbeszélés kb másfél perces volt, szóba hozta, a munkába járási morálom, és hogy fél 10-re kellene beérni (már ez is haladás, a munkaszerződésem szerinti 8:45-höz képest), valamint még azt, hogy gondot jelentene-e számomra, ha ő osztaná a munkákat. Nyilván nem.

Másnap reggel 9-re hívtak egy szinte cég szintű meetingre, már vártam, hogy vajon mi lesz már megint. Híresen utáloktárgyalóasztalnál majomkodni, főleg itt, ahol semmi értelme nem szokott lenni az ilyesmi. Valóságos terrorként élem meg az ilyesmit. Utálom.

Egy kellemes majdnem 2 órás megbeszélés következett. Vázolták a cég jövőképét, és hogy a következő 1 évben 30%-os növekedést tartanak lehetségesnek, ha ezt elérjük, akkor utalnak mindenkinek egy havi zsét, ha efölött teljesítünk még 20%-al, amit szintén elképzelhetőnek tarta a vezetőség, akkor újabb havi zsét kapunk alá prémium. Milyen jól is hangzik ez a dolog... Kár, hogy ehhez kb 30 embernek kellene teljes összhangban dolgoznia. Kellemes utópia.

A nagy meeting után 20 perccel, ismét volt egy kiscsoportos megbeszélésünk, így most 5-en, a régi-új csoportommal. Arról volt szó, hogy most már hivatalosan is oda tartozom újra, oh yeah. Számomra a másik fontosabb dolog az volt, hogy a kilátásba helyezett prémium nem érinti azt a kérdést, hogy most van lehetőség fizetés emelést kérni... Amit 3. éve nem kaptunk...

Én abban gondolkodom, hogy előterjesztem, hogy havonta szeretnék 2-3 nap fizetett szabadságot, és akkor nem kérek fizetés emelést. Vagy kérek 12%-ot... Nem tudom melyiket fogják emészhetőbbnek tartani, nekem az első jobban tetszene, mert úgy igazgatnám a napjaimat, ahogy akarom.

Ilyen hosszan sem írtam még itt az irodai létről...  :)