John Preston harca a Prozium ellen

Újabb lépcsőt teszek a sznobságom felé, szerintem.

Eddig egészen jó helyen lakta a városban, de most lehetséges, hogy még jobban közel fogok költözni a város szívéhez. Mi több, ha minden igaz a Váci utcába...

A kedvenc helyem, de tényleg. Ha meg kellene jelölnöm egy helyet a városban, amit imádok és csak egy lehetne, akkor az szerintem a Vörösmarthy tér és környéke lenne...
Szóval lehet, hogy ismét költözöm, és egy újabb álmom válik valóra. Valamit valamiért, így viszont tovább tart majd reggel bejárnom dolgozni...

Valamikor múlt héten írtam arról, hogy egy szlovák cégnek a mókásabbnál-mókásabb színű, illatú és hatású hajszeszeivel locsolom a fejbőröm.

Ennek eredménye nem is váratott magára sokat. Ugyanis, egyrészt eltűntek róla azok a foltok, amik eddig égtelenkedtek. Nem hámlik már, és már szabad szemmel is látható, hogy a betegségem miatt kihullott hajszálak helyein egy sávban elkezdett nőni a hajam ismét.

Évek óta küzdök ezzel a problémával, csak eddig nem kezeltem kellő komolysággal. Mindig arra gondoltam, hogy majd ettől a csodálatos szertől, vagy attól a mesés sampontól majd elmúlik.

Most teljesen tünetmentes, és ahogy már leírtam olyan helyen is elkezdett nőni a hajam, ahonnét hónapokkal ezelőtt kihullott.

Én bizakodó vagyok. Azt mondják valaki vagy őszül, vagy kopaszodik. Nekem elég, hogy őszül a halántékom, a másik nem hiányzik. Tudom, hogy meg lehet küzdeni ezzel a szarral. Vagy legalábbis a tüneteit el lehet takarítani, ha már a modern orvostudomány nem talál rá ellenszert.

Vicces dolog, hogy a presztizs kozmetikai ipar, mocsok drága cuccai nem tudják azt az eredmény produkálni, amint egy kis, szlovák, poszt kommunista cég, papír dobozba csomagolt, és apullákba rejtett terméke.

Nem baj, én élvezem a hatását, és remélem pár hónap múlva gyógyultnak minősíthetem magam. Bár ha életem végéig kellene öntöznöm a fejbőröm, egy-két hetente ~800 forintba kerülő dologal, annak érdekében, hogy tünetmentes legyek, az is bőven belefér.

Múlt héten ugye írtam M-ről. Szombaton értek vissza a horvátországi nyaralásról. Tett egy olyan felelőtlen ígéretet, hogy főz nekem vörösbörös csirkét. Nyilván emlékezett rá, de nem gondolta komolyan.

Én pedig vagyok olyan nagy játékos, és egyben hülye is, hogy megvettem rá a hozzávalókat, és persze húztam vele, hogy na akkor mikor főzünk :)

Azt mondta, hogy hát ma nem, de jövöhét? Legyen...
Aztán végülis kinyögött egy ilyet, hogy másnap délután... Hát jó :)

Elvoltunk táncoltunk, vagy valami hasonló, bár nem mindig volt kedvem hozzá. Amikor pedig mentek nyilván elkértem a számát, hogy akkor wtf. Beírta a telefonomba... Viszont nem adta meg a teljes nevét, nem úgy mint Ervinkának. Ez most jó, vagy rossz?

No mindegy, végülis smselésbe bonyolódtunk másnap, hogy no mi lesz a kajával stb. Nem tudott elszabadulni, legalábbis ezt írta, és így nem lett belőle semmi. Viszont legalább én alkottam zseniálisat. Vagyis fokhagymás-fehér boros csirkét, tejszínes - fehér borsos, füstöltsajtos mártásban, hozzá pedig ananászos rizst. Mint megtudtam nem szereti az ananászt... :|

Mindegy, a jövőheti buli előtt akkor várom tárt karokkal, bár ez sztm olyan lesz, hogy felhozza az összes csajt. Amivel semmi baj nincs, csak a lakás nem hat személyes, és úgy valószínűleg beszélgetni sem nagyon lesz vele alkalmam...

A tegnap esti buliban egészen sok formás, jóféle, igényes csajos volt, de mint ahogy általában nem vagyok jó kezdeményezésben, így semmi sem volt.

Azt hiszem, ez az a terület, ahol erőteljesen erősítésre szorulok. Bár nem tudom, mindig azt szoktam mondani, hogy nem stílusom a buliban/koncerten/utcán ismerkedés, de valószínűleg azért van így, mert valahol bellül félek. Amikor technikusként állok a pultban, akkor nyilván teljesen más, mint amikor csak szórakozni megyek, és olyan helyzetben ismerkedek. Meg, ilyenkor máshogy is néznek rám.

Nyilván, olyankor van egy fajta tekintélye az embernek, hogy nem véletlenül van ott, találn tud valamit, talán valaki, fel kell, fel lehet nézni rá, és nem csak valami barom aki próbálkozik. Lehet, hogy túl spirázom, sőt biztosan, de ez a szia nem iszol meg valamit, mielőtt hívok nekünk egy taxit, jellegű duma nem az én világom. Bár, kitudja, lehet jól állna :)

Ma este jártam a hádé grúpnál, mivel az egyik kedves barátom ugye ott dolgozik, és egészen késő estig bent volt, én pedig gondoltam egy kézrázás és egy bláz erejéig összefutunk.

Közben megtudtam érdekes részleteket a Sláger Rádió 2008-as Meg4p4rtyjáról, az 3lite M0del L0ok Hungary 2008-ról és az arc kiállításról. Mielőtt indultam haza az iPhone pr0mociós videóját még megnéztük.

Néha elgondolkodom rajta, hogy szeretnék én is rendezvény szervezéssel foglalkozni. Aztán elgondolkodom azon, hogy hiányzik-e az a pörgés, mégjobban.

Egy Demiclen nevű szlovák cég 3 termékére bukkantam ma ebédidőben, ezért be is vásároltam belőle. Az egyik egy 6 darabos nagyon erős alkohol tartalmú koncentrátum. Erre azt írták, hogy súlyos fejbőr betegség esetén naponta kell használni. A pikkely sömörömet súlyosnak tekintem, ezért szerintem a napi egy szérum az belefér, főleg úgy, hogy kb 120 forintba kerül egy-egy ilyen fiola.

A másik két dolog pedig két különöböző hajszesz. Hajhullás ellen.
Mivel a pikkelysömör egyik mellékhatása, hogy megöli a hajhagymákat, ezért ezeknek a regenerációjára is szükség lesz.

Most így délután háromkor az egyik mellékhelyiségben magamra is öntöttem az egyik ilyen filoát. Maróan erős alkoholos illata volt, és belefolyt a szemembe, és marta rendesen. De most jó illata van :)
Tetszik :)

Kiváncsi leszek a hatásra.

Ma reggel érkezett egy InterSprintes srác, és hozott nekem egy nagy csomagot...

A Wolf Gábor féle Gazdag Tanácsadó szisztémájához kapcsolódó CD-ket, és munkafüzeteket. Most ezeket hallgatom, és tetszik :)

Valahogy nem találtam ma a helyem.
Igen, lent voltam, és beszélgettem B.-vel egyészen hosszan, aztán vége lett, és visszamentünk a többiekhez, és ilyen semmilyen volt az egész onnét.

Aztán megjött a srác gitárral, oda sem jött köszönni, de arra bezzeg volt esze, hogy egyből kapjon egy dalt, utánna pedig, hogy a tetves gitárját egyből rádugja a keverőpultra, és gizduljon vele.

Lehet, hogy csak a féltékenység beszél belőlem, mert nem tudok gitározni. Oké, hogy valakinek zenekara van, meg minden. Eddig egyik zenész ismerősömet sem láttam egyik helyen sem elkezdeni játszani, és ez nem csak azért van mert egy 2000 sípos orgonát viszonylag körülményes levinni egy underground helyre... Viszont ha én harminc felett csak azza fogom tudni kivívni a fiatal furskák figyelmét, hogy gitározom egy nem élőzenére való helyen, akkor löjjetek agyon.

De, nem az baszott fel, hogy miért kell valakinek a számába belepengetni?

De most komolyan. Oké, kikér egy számot magának, és amikor megkapja eljátsza magának az alapot, és énekel közben és dekurvajó. De nem mások számába rondítunk bele. Másrészt, meg ha élő gitárt akarok hallgatni, akkor olyan helyre megyek. Például egyszer ültem úgy Fashion Caféban, hogy egy spanyol gitáron játszott valami houseos, trances alapra egy srác, és mocsok jó volt.

De, ez nem az a kaliber. Ez most kurvára nem hiányzott.

Timivel beszélgettem ma, és mondta, hogy meglepően sok lány név kavarog nálam az éterben. Mondtam neki, hogy ez valóban így van, viszont szerintem erősen homok van a gépezetben, mert egyik sem az igazi. Ő is kifejtette, hogy szerinte pasi fronton is nagyon nagy a gáz. Ezt tetézve, beszélgettem Édesanyámmal telefonon, ő pedig azt mondta, hogy aki velük együtt házasodott, még az egyház berkein bellül is, már szinte mind elváltak...

A lehetséges jányok közül természetesen van, aki megfelelne, aki szimpatikus, aranyos, kedves stb. De még egyikkel sincs semmi, és nem tudom lesz-e.

Például I. tetszik. Mióta először megláttam. De hosszasan örlődött az egyik barátommal, amiből nem lett végülis semmi. Aztán volt még egy vargabetűje ugye, ami miatt egyébként nem ítélem el, és továbbra is tetszik. De esélytelen.

A másik aki bejön ő M., bár róla keveset tudok. Az biztos, hogy egy belevaló laza csajos. Ugye volt fent nálam borozni, és beigért egy nálam főzést nyaralás után. Kiváncsi leszek ebből mi lesz. Tetszik a mosolya, és szép szeme van. Bár néha egyszerűek a megnyilvánulásai, nem közönséges, és nem buta.

Az utolsó név az, aki talán most a legjobban érdekel, ő pedig K. Az egyik dj ismerőse, és legutóbb valamennyit beszélgettem is vele. Tegnap kb két szót váltottunk, mert a barátnőjével volt, és különben is. Nála melléktulajdonság az, hogy jó alakja van, és szép szeme, meg hogy angyali mosolya, és az is, hogy szőke. Egy okos csaj, akinek vannak elvei, aki nem ribanc, hanem a jókislány kaliber, és komolyan gondolkodik. Ez nagyon tetszik benne, de számomra erősen úgy tűnt, hogy ez a szimpátia nem kölcsönös...

Egy szülinapra kellett mennem amihez mocsok mód nem volt kedvem. Egyrészt azért, mert az előjelzések szerint egy ismerősöm sem jön. Ervin behisztizett, hogy messze van, és az eső is elkezdett esni, Ricsinek pedig német vendégei voltak ezért nem jött. István esküvőn volt, Anikó pedig máshova ment. Másrészt azért mert az illető olyan sokat nem jelent számomra, hogy túlzottan sok időt töltsek vele, de van egy ilyen szar tulajdonságom, hogy mindig többet adok, mint amit visszavárhatok.

Igen, ez egy hülye szokásom, valószínűleg azért van, mert nem tudok nemet mondani. Legalábbis ilyen helyezetekben nem. Munkában igen, többet is mint kellene szerintem, de magánéletben, amikor kvázi egy társaságról van szó, vagyis olyan emberekről, akikkel néha együtt szórakozunk olyankor nem.

De, végülis elmentem, vittem egy jóféle édes bort a Tokaji borház nedüi közül, és olyan más fél óra múlva úgy gondoltam hogy tovább állok.

A következő állomás az egyik diszkóba vezetett, ahol Attila már vált a dj pultban. Jó pár ismerős volt lent, és itt egészen jól éreztem magam, de hívott egy csajos, és úgy gondoltam megyek tovább, no meg álmosodni is elkezdtem.

Kettőkor futottam be az utolsó helyre. Egészen paraszt társaság gyűlt össze itt estére, de mindegy túléltem duzzogva.

Oké. jó dolog engem szidni a hátam mögött.
Nagyon fincsi, kibeszélni, és szemen-szedett hazugságokat összehordani. Nagyon jó csapatosan ellenem fordulni. Főleg legalább hárman, a sportszerűség kevéért.

Már csak azt nem értem, hogy ha direkt kerülöm a kapcsolatot, nem beszélek senkivel, aki éppen fúj rám, mert nekem kurvára nem hiányzik ez, minden más tetjére. Akkor mi a szarért kell, engem aljasnak minősíteni, arról nem is beszélve, hogy senkinek a háta mögött nem szervezkedtem, és nem tettem keresztbe.

Nem baj, a szarkavarásnak mindíg meg lesz az eredménye, szerintem. Már kiváncsian várom, hogy az illető aki most azt hiszi, hogy nagyon okos, és fellülről ránagatja a szálakat, mikor fog hatalmasat pofára esni. A többiek akik pedig bevették ezt a maszlagot, mikor fognak megvilágosodni.

Ezt az egészet azért kezdem el, mert régóta nem írhatok nyilvánosan arról, amiről akarok. Ami és aki valójában vagyok. Túl sokan kavarognak körülöttem, mindenki mást hisz, mást tud, mást akar. Mindenkinek vannak a másik előtt titkai, mindenki tele van svindlikkel...

Néha úgy érzem, hogy már magammal sem lehetek őszinte.
De itt az leszek, név nélkül.

Harcolok Libriáért, magamért, és nem veszem be a Proziumom, ami a nyilvánosság. Merek érezni gondolni, és őszintének lenni. Itt legalább aki olvassa nem tudja kit olvas, és ez nekem jó.

Ez egy archív bejegyzés, a másik blogom privát részéből másoltam át.

No szóval, este az törpént, hogy lementünk a törzshelyemre, mert úgy gondoltuk, hogy ünneplünk egy picit annak örömére, hogy megjöttek a svéd barátnőink.

Sikerült leérnünk tízre, ami azért volt csak meglepő, mert csak Gábor, Niki és barátnője Tündi, meg és a két Viktor volt lent az ismerősök közül. Majd megérkeztek a jányok, vagyis A. és D., valamint egy harmadik, picit csendesebb lány, akit, mint később kiderült F.-nek hívnak, és róla szól a mai postom.

Nos, leültünk az egyik asztalhoz, az átjáró ajtó mellé, közel a k4r40ke pulthoz, és ott telerakta mindenki némi itókával az asztalt. Néztem, hogy F. csak kólázik, kérdeztem, hogy no mit iszunk. Ő kólát, jó és utánna. Háááát, ihatunk valamit.

Kivittem 10 perc múlva tequilázni, de jött ki velünk mindenki. 2 gold és egy silver tequilát rendeltem ki, de D. nem kérte a silvert, így másé lett, de csak a citrom kedvéért ugye. Bementünk, énekeltünk egy 1n Th3 3ndet, aztán utánna gyorsan ittunk még egyet. A harmadik után pedig ott ültünk és beszélgettünk egy picit, emberi dolgokról, suliról, hogy a W4ldorfba jár, és most fog érettségizni... Azért itt szaladt fel a szemem... Azért 18 csak elmúlt már...

Aztán bementünk tánctérre, de annyira nem tetszett a happening, sem neki, sem nekem, ezért leültünk, és elindult a kálváriám, a váll maszírozás körül :)

Az első D. volt, a második, F., tőle pedig A. szakított el :D
Közben megbeszéltük, hogy lassan menni kellene, ezért hívok egy taxit, de előtte még ráztunk egyet a nagytánctéren. Fogadta a közeledést, meg minden :)

Azt hiszem nem kellett volna, ennyire megitatni. Bár ez a 3 tequila nem volt sok. Bár, aki nem szokta... :)

Aztán a szám végén, kisüvítettünk a taxihoz. Elvittem Moszkva térre, kiszálltam, két puszi. Megköszönte, hogy elhoztam, mondtam, hogy nagyon drága lesz. Mosolygott, aztán ezzel a lendülettel elkértem a számát, megadta... :)

Megtetszett a mosolya, és a szeme. Persze, jó alakja van, formás, és minden rendben van. Vastagon önértékelési gondjai vannak néhány helyen. De nagyon aranyos. Tetszik.

A dologban a vicces, hogy A. István barátommal jár, D. Attilával, mókás lett volna összeszedni F.-et :))