Persze, nem azért, mert eldöntötte, hogy mit akar, hanem hogy "hiányoznak a beszélgetéseink..."
Akkor basszus beszélgess azzal, akivel randizgatsz a kurva életbe...
Aztán persze beszélgettünk, mondta, hogy nem gondolta, hogy ekkora galiba lesz abból, hogy valakivel találkozik...
Ugye tegnap éjjel volt Haitin egy nagy, 7-es erejű földrengés, aminek következtében ezrek vesztették életüket.
Nem néztem híreket, de még az online elérhető cikkeket sem, nem akartam magam mérgezni, viszont, amikor elhatároztam, hogy megyek aludni, felbukkant youtube-on ez a kis sáv:
Help the victims of the recent Haiti earthquake . Click here to donate.
Már, amikor rákattintottam tudtam, hogy akarok segíteni. Az egyetlen dolog, amin gondolkodtam, hogy mennyi legyen az összeg, a videóban megszólaló pasas arra kért, hogy legyek olyan nagylelkű, amennyire tudok...
Nos, az összeg 50 dollár lett...
Sosem szoktam ilyenekről beszélni azoknak, akik ismernek, mert hencegésnek gondolnák. Ettől függetlenül szeretem elmondani/leírni ezt is, mert ez is része annak, aki vagyok.
Bár ilyenkor nem értem magam. Amikor jövök haza munkából, és elém áll egy hajléktalan, aki kéreget, legszívesebben kettérugnám. Van elég gondom is az ő faszsága, és gyomorforgató szagán kívül, és kurvára nem érdekel, hogy mit akar. Pedig egy mozdulattal kivehetném a tárcám a belső zsebemből... Persze, itt pedig hitel kártya számot keresni, kitölteni 12 mezőt, CCV kód, lakhely, meg minden... De mégis inkább ez, vagy egy UNICEF-es képeslap csomag, mint 50 forint egy hajléktalannak.
Most ettől szar embernek kellene éreznem magam? Remélem nem, bár kísért ez a gondolat. Azzal magyarázom, hogy rosszkor találnak meg...
A lényeg, hogy Haiti romokban, és ha tudtok segítsetek, mondjuk itt: http://www.oxfam.org.uk/oxfam_in_action/emergencies/haiti-earthquake.html
Mi mást vártam végülis...
Jó ideje randizgatunk, voltak itt együtt alvások, sok-sok mozizás, átbulizott esték, hosszú séták, kedélyes borozások, dunaparti séták, óvatlan pillanatban összefonódott kezek...
Erre jön a kijózanító igazság. Hétfőn annyit írt, hogy készülődik, kérdeztem, hogy hova, annyit mondott, hogy "találkám van :$". Itt éreztem, hogy para van...
Mert túl titokazatos volt, ha barátaival, vagy barátnővel találkozik, akkor nem szokott ennyire ködösíteni...
Másnap rámír, hogy este leszek-e fent mert beszélni akar velem...
Mondtam, hogy most ráérek, essünk túl rajta... Hát, hogy előkerült egy srác, akivel nyáron találkozgattak... Persze mi másra számítottam...
Előjött a híres önérzetem, és mondtam neki, hogy sokszorosan szarul érint a dolog, mert szándékosan senkivel sem találkoztam, mióta mi itt randizgatunk. Hogy hát ő ezt nem tudhatta... Oké, persze.
Valamint megkértem rá, hogy ha kitalálta, hogy mit akar, akkor keressen meg legközelebb.
Hm, a történelem ismétli önmagát? Miért érzek itt némi G. utóízt az egészben? :D
Visszakérdezett, hogy csak akkor keressen, ha letudta a másik srácot.
Határozott igennel feleltem.
Mondta, hogy nagyon szarul érzi most magát emiatt... Mondtam, hogy én sem különben...
De nem véletlen, hogy nem tudtam neki jegyet szerezni arra a nagy rendezvényre, amin 2 hónapig dolgoztam, és magammal akartam rá vinni mindenképpen... A sors keze.
Ezt neki is mondtam, ami nem érintette túl jól.
Szóval ezt van most a kis T|ával. Meglátjuk jelentkezik-e, elvégre is ma találkozik a sráccal... De azt hiszem, akkor beizzítom azt a Tárn0ki kiscsajt, aki nagyon rám volt mozdulva... Picsába is, másnak mindent szabad, én meg mindig rábaszok arra, hogy korrekt vagyok.
Ilyenkor pedig ne érezzem magam üresnek, átbaszva, és hülyén...
Kurvajó...
A történet ismét egy netes társkereső oldalon indult.
Kedves arcú, szolid, mosolygós kislány. Hát persze, hogy írunk neki levelet.
Meglepő volt, válaszolt. Leveleztünk egy keveset, majd mondta, hogy ő törli magát, de ha goondolom itt az msn címe.
Gondoltam ;)
Érdekes hangulatú, tapogatózó beszélgetések kezdődtek. Ami alapján ő úgy gondolta, hogy én nem vagyok őszinte, álarcot viselek stb stb, és hogy ő így erre az egészre nem kíváncsi :)
Nem mondom, hogy jól esett, amit mondott. De valóban álarcot viseltem, és nyilvánvaló volt, hogy nyitom kell, ha meg akarom ismerni.
Ez így is történt. Amikor megérezte, hogy több mindenről beszélek, a múltamról, a jelenről, elkvárásokról, stb stb, akkor úgy gondolta,
hogy mégis jó lenne inni velem egy jó török teát ;)
Erre november 14.-én került sor. A teából aztán egy hosszabb séta lett az Andrássyn, a Lánchídon át, a budai rakpartig. Ahol is a Frankel Leó utcában beültünk egy csendes kis helyre forraltborozni, és beszélgetni.
Az első perctől nem volt kérdés, hogy tetszik a csaj.
Persze, ennek van egy olyan oldala, hogy klasszikus, és kozervatívnak mondott értékrenddje van. Egészen komoly,
de ezek mellett vannak kislányos (nem hülyepicsás), dolgai is.
Céltudatos, tudja hogy merre tart, nagyság rendileg, és hogy mit vár az életétől.
Viszont, van amikor előtör a kislányos, bizonytalan énje.
A második randink, egy rövid együtt ebédelés volt.
Amikor határozottan elkezdtem érezni, hogy oldódik irányomban.
Annak ellenére, hogy csendes a kislány, határozott véleménye van a dolgokról, és ennek kifejezést is szokott adni. Ő maga mondta, hogy ha nem akarna semmit, akkor az első találkozásunk is kb 5 percig tartott volna :)
Eddig bármi, amit vele kapcsolatban láttam tetszett. Még az is, amikor tegnap este, amikor ültünk az Irgalmasrendi kórház mögött átjszótéren este 10-kor, és valahogy kijött belőle egy hosszabb monológ, az egyik korábbi kapcsolatáról. Ahogy ezen felzaklatta magát, és indulatos lett. Nem sírt, meg semmi ilyesmi. Csak nézett rám, mikközben feszengett, és kellemetlenül érezte magát, mint egy szemérmes kislány. Érezte hogy nagyon kiadta magát, úgy hogy nem tudja, hogyan fogok erre reagálni.
Azt mondta, hogy most biztosan hülyének nézem, stb. Én pedig csak jóságosan mosolyogtam, ahogy szoktam, és felajánlottam a helyzet oldásaként, hogy sétáljunk tovább :)
Végülis a közeli Hélin nevű török kajádába tévedtünk be, egy picit megmelegedni, no meg ismét egy jó török teára. Volt még jó 20 percünk az utolsó HÉV-ig, így kellemesen elüldögéltünk.
Felraktam a vonatra, majd amikor kigördült az állomásról csak néztem utána, és azt éreztem, hogy igen, ő kell nekem.
Úgy látom, hogy az ősz, kedves és titkos blogger társaimnál is sok izgalmat hozott, és kevés időtök volt virtuális magánéletet élni. Nos, akkor mesélek, mi is volt az elmúlt több, mint egy hónapban.
Nos a helyzet az, hogy október 5.-e környékén egy társkereső oldalon, ahol erdetileg is, ismét belefutottam E.-be. Amivel nincs is gond, sőt, az eszéért imádtam, amikor megismerekedtünk akkor is, és a randizásaink alatt is.
Nos, valamikor múlt héten, egészen pontosan csütörtök este kaptam msn címet A.-tól. Róla annyit érdemes tudni, hogy szintén egy társkeresőről való, 22 éves, és fodrász. Ő V. An|ta.
Majd pár napnyi msnezés után benyögte, hogy igazából jól esne neki most egy ölelés stb. Aztán hétfőn elvileg valami barátnőjétől kapott vissza pénzt, és ezen poénkodtam, hogy na akkor lesz pénz este mehetünk inni... Ebből az lett, hogy hétfő este a szakadó esőben találkoztunk, majd át jött hozzám dvdzni...
Vasárnap este itt járt nálam a Hugom és a barátnője.
Akkor találkoztam először a kislánnyal először. Az ajtóban kiszúrtam, hogy hát igen valóban szemre való.
Mentünk befelé.
Hm, igen, jó alakja is van...
Később kiderült, hogy jó fej is, és okos...
Ma beszélgettem A.-val. Ismét... Igen, tudom...
Ma volt olyan lelkiállapotban, hogy bevallott sokmindent, hogy szeretkezne velem, hogy folyamatosan rám gondol, ábrándozik rólam és ilyenek...
És neki szegeztem a kérdést, most is, mint mindig, hogy akkor miért nem.
Mi a baj, miért nem lehetünk együtt. Most először hajlandó volt válaszolni
Ha édesapámnál vagyok, az még furcsább, mert érzem hogy szeretné hogy ott legyek vele többet, ne csak a kötelező ebédeken, vacsorákon, vagy éppen temetéseken. Viszont nem érzem jól magam ebben a kisfaluban. Idegenek tőlem az illatok, az emberek. A szoba pedig ahol alszom dohos. Legalábbis a fejemben, és az emlékeimben mindenképpen.
Bennem él még, amikor 8 évesen az a ház még apám megboldogult bátyjáé volt. Amikor egy-egy családi ünnepen sokan voltunk a nagyszülői háznál akkor aludtam abban a szobában. Más milyen volt mint most, de a lelki szemeimmel még látom a falon az olcsó munkás cigaretta által rajzolt barna foltokat, érzem a füstös nehéz levegőt, ami alig hagy lélegezni a hideg ágyban. A hallom a 20 éves tévé zúgását, és hallom Jánost, ahogy ordenáré módon röhög minden elbaszott poénon.
Csúnya állapotban jöttem haza a borfesztiválról, és éppen online találtam A.-t, és mindent a fejéhez vágtam, ami felhalmozódott az elmúlt fél évben.
Persze megint jött a "most beszéltünk utoljára" jellegű duma. Oké, legyen így.
Azt mondja, hogy van valami ami miatt nem találkozhatunk, de persze nem beszél róla, és ez már így is fog maradn.
Mindegy, lényeg a lényeg, kaptam búcsú verset, a címét én adom, a szerzője pedig A. - aki egyébként V. de már így hivatkoztam rá az elején, akkor maradjon így.
Egy sosem volt szerelem végé
Tegnap összetört egy álom,lassan megszokom,de mégis fáj.
Mást mondd az ész,és már látom,mit sem ér egy ócska álom.
Hidtem visszadtál mindent,ami egyszer elveszett
Önbizalmat szerelmet,és tőled kaptam új szívet.
Csúnyán összetört egy álom,ezer szilánk szétgurult,
És mégis mikor nem is várom,mélyen belém szúr a múlt.
Nincsen érv,és nincs esély a végső szót tudom.
El kell engedj,mert van rá elég nyomós okom.
Akkor legyen ennyi.
Legalább teljes lelki nyugalommal készülök a héten várható 3 randimra...
Egyik este takarítgattam az msn listámat, és komolyan fióztam az egyik lányon, hogy töröljem-e. 3 hónapja nem volt fent, anno pedig nagyon kiváncsi voltam rá, de végülis csak nem jött össze a találka. Arra gondoltam, hogy végülis nem fáj, ha ott marad, ha már a VIP csoportomat miatta hoztam létre anno.
Bár azért nem találkoztunk még eddig, mert nem vett soha komolyan. Nem adta meg a számát sem, viszont két naponta beszéltünk, amig vége nem lett a tanévnek
Viszont tegnap előtt megláttam a nevét, és hogy online. Te jó ég.
Irtam rá, nagy mosolyogás szíííja, miujs, stb.
ELbeszélgettünk, aztán tegnap is, és feltettem a joker kérdést, hogy na mikor találkozunk. Gondoltam, hogy megint kapok valami lepattintó választ, de nem. Jövőhéten végig ráér. Hűha... :D
Wááááá :D
Szóval legutóbb emlegettem, hogy rohanok randizni.
Az alany egy K|nga nevű hölgyemény volt, aki igazából napköz|s tanár volt, egy rák0sszentm|hályi suliban.
Mellette pedig, néha hoszteszkedett is. No fene...
Elsőre egy picit meglepődtem, mert valamivel szebb arcra számítottam, fene ezek a magas elvárások.
Bár amikor mosolygott, akkor tényleg bájos volt. Végülis a West3nd egyik kávézójában, konkrétan, a Fash|on Caféba ültünk be.
Szeretem, ezt a helyet, olyan csendes, kellemes, mégis hm picit sznob. De kényelmesek az az ülő alkalmatosságok, és randizásra kiváló, főleg az emeleti része. Elbeszélgettünk általános hülyeségekről, igazából nem voltak köztünk kínos csendek, ami kétségtelenül jó :)
Végül indítványoztam, hogy fizessünk és sétáljunk egyet. Végül a körút, majd az 4ndrássy és végül a Hősök t3re lett az útvonal.
Közben kiderült, hogy az előző és egyben első barátjával 5 évig tartottak a dolgok. Hogy egészen okos, a felfogása alapvetően liberális és céltudatos. Nem hülye picsás, nem jár rózsaszínben, nem helókittis-cukimukis.
Szóval, teljesen normálisnak tűnt. Bár nem voltam oda kifejezetten érte. Nem éreztem azt, hogy húha ő most kell.
Sétálgattunk, majd Hősők terén felraktam a harmincas buszra és mentem a mek|s biztonság| őr haveromhoz.
Írtam neki a héten egy ilyen általános PING jellegű smst, hogy igen élek, szia miújság, elindult a tanév stb. Ma pedig próbáltam meginvitálni a hétvégén valami programra, amire ez a válasz jött:
Egyik gyerekkori barátommal más irányba fordult a kapcsolatunk és ennek szeretnék most lehetőséget adni. Remélem nem bántottalak meg.
Waha, nem sőt :)
Egyik dating oldalon írom a szokásos sablon levelet az egyik csajnak ami bár sablon, olyan jól van álcázva, meg tartalmaz az egyénre szabható elemeket, hogy a reagálási aránya egészen jó, jön rá szépen is a válasz, hogy:
Egy kis gyors jelentés következik, mi szerint nem egész másfél óra múlva randim lesz.
Az A.-s történet úgy tűnt, hogy a megbeszélt majd lemondott randinál véget ért.
De a helyzet közel sem volt egyszerű, mivel a lakótársnőjével attól még beszélgettünk, ő pedig persze bele-bele nézett a beszélgetéseinkbe.
Kiderült, hogy igazam lett, és tényleg újra összekeveredett az exével. Dugtak egy párat, meg ilyesmi. Persze a srác halálosan féltékeny. A. pedig rájött, hogy ami volt köztük sok-sok éve az már elmúlt.
Nos, amikor kiderült, hogy An|ta már nem van, elkezdtünk újra beszélgetni A-val, aki ugye fodrász. Na most, elkezdtem húzni az agyát emesenen mindenféle szexuális témával, mondta hogy fejezzem be, mert be kéredszkedik a barátnőjéhez meg a pasijához.
Tegnap este megebszéltük An|tával az este 7 órát, hogy találkozunk. De a hétvége során volt jó pár sms, amire nem válaszolt egyáltalán. És, hétfőn is érdekes hangulatban, röviden és tömören reagált. No meg kibökte, hogy nem tervezi, hogy nálam alszik. Zseniális.
Találkoztunk, gyors szájra puszi, menyjünk teázni. Oké. Egészen vontatott volt a beszélgetés, hideg volt velem nem picit.
An|ta a hétvégén ugye Ba|atonnál volt a lakótárs és barátnőjével. Tartottak egy csajos hétvégét.
Ami engem egy picit azért megviselt. Ugyanis, kedden találkoztunk legutoljára. Ugye megbeszéltük, hogy csütörtökön találkozunk, de neki akkor közbejött egy apró malőr, miszerint ismét fogorvos, ezért az esti céges bulin sem vett részt. Ekkor beszéltünk utoljára telefonon, miután hazaért.
Hazaértem, egy kis szolid szombat esti iszogatásból, és most az van, amit a címben is írtam. Igen, szállok a dallal...
Utolsó kommentek