John Preston harca a Prozium ellen

Ugye G.-nek 2008 végéig adtam határidőt, hogy ha akar valamit, akkor jelentkezzen vagy valami. Na most, mint kiderült nem véletlenül nem jelentkezett. Ünnepek előtt sikeresen összefeküdt a feka exével... Gratulálok.

No, meg le lettem osztva, hogy nem küldtem neki karácsonyi üdvözletet, meg hogy az összes exe közül, csak az én üzenetem hiányzott. Oh igen, nekem is hiányzott pár dolog. Mondjuk egy egyszerű és baszottul konzervatív dolog, amit őszinteségnek hívnak. Se több se kevesebb, de ezt nem kimondottan kaptam meg.

Cserébe viszont, kaptam sztorikat, hogy bulikban kikkel, és hogyan, meg ilyesmik. Mesés. Ennyit azokról a nőkről, akik zászlón lengetik hogy ők mennyire kibaszottul nyersek és őszinték.

Mindegy, ennek is meg lesz a böjtje majd egyszer.
Nem kívánok mást neked az új évre, minthogy ezt egyszer valakitől csak ugyan ennyire kapd vissza.
 

No aztán délután sikerült kellőkénne feltornászni az agyam az eddigi faszágain, és finomakat visszaszólogattam. Nem tudom miért, jól esett.

Nem szoktam, de most jó volt, és az igazság érzetem helyesnek titulálta a dolgot. Pedig el akart hívni teázni. Késő kislány, nagyon késő. Amikor szakított nem tudott elém álni, csak telefonon tudta kinyögni, hogy mi lenne ha szünetelnénk. És persze be kellett tolni a gyilkos "nem szakítunk, csak szünetelünk" című nagyon szar dumát.

 

G miert pont ma akarod levezetni a kicsezsett serelmeidet?
J miért, azt teszem? :)
G na jo:)
G elmeny volt.
J további szép estét neked is.
G viszont es szolj ha te is tul vagy ezeken a dolgokon es leulhetunk teazni:) jol sejtettem,hogy meg mindig nem alkalmas az ido ra.
G es sajnalom ha onzo voltam veled szemben,de masnak adtam az idot,azt ami nem sokaig van mar.es elfogadtad.sajnaltam.en is.
G elvegre csak teazni akartam:)
J nem ezzel volt bajom.
J mindegy, majd máskor.
G nem tudom mivel.vagy miert.de biztos.
G majd maskor ha ilyen kedved van,akkor a koszones utan rogton jelezd:)
J akkor picit gondolj arra, amikor az ilyen fordítva volt
G es xhonap utan eszedbe jutott,a mi lenne ha..?
G nice:)
J nem :)
G akkor tul intelligens vagyok hozzad hogy megfetjselek:D
J "Aki lábtörlőnek érzi magát,mert kóstolgatom,kérem jelentkezzen nálam!köszönöm."
J erre emlékszel még?
G ezt mire fel vagod be ide?
J ...
G lehet elrontottam az elozo mondatot
G szuperintelligens vagy hozzad hogy megfejtselek :)
J minden bizonnyal.
G de nem basztattalak vegig egyfolytaban...es utana kapcsoltam is es valtottam mikro mondtad h emrt ez neked szarul is
G nem vagyunk egyformak:)
G es ne feledd de csak megtapasztaltad nem folyamatosan kaptad honapokig:)igy en megszoktam es nem faj kozel sem annyira,mintha elsok kozott tortent vna
G bizonyitottad viszont h te is csak vegtelen egyszeru vagy,mint oly sok mas
G légy jó azért és ha lelked felvirágzik szólj:)
J oh mester, taníts még.
G ezt versen komoylan mondtam
G nem a lelkes dolgot,ott csak enyhiteni probaltam
G :)
J aham.
G es mar megint egy legjobb barat,aki kivulrol latja adolgokat megis az en szememmel,véleménye bearanyozodik.túl jó emberismerő:)
G na majd beszélünk amikor normalis üzemmódra valtottal:D
J természetesen megint velem van a gond.
G nem hiszem hoyg most en kezdtem volna.
G akarmit is.
G azon kivul hogy radkoszontem.
G (K)

Ami nem változik az, hogy imádom a veszélyesen szép szemű lányokat, ami változik pedig a nevek, az emberek és a személyiségek mögöttük.

Mivel ebből az évből már csak 4 nap van hátra, így az eredeti elképzelésem alapján hagyom G.-t a fenébe. Ha múltkor még velem ebédelt volna, talán lett volna miről beszélni. Most már teljesen felesleges.

Időközben érdeklődésem új tárgya B. lett. B.-ről azt érdemes tudni, hogy b3rn4d3tt névre hallgat, és m0s0nm4gy4róvár0ről származik eredetileg, de budapesten 500 méterre lakik tőlem. Idősebb nálam 1 évvel és 20 nappal, valamint csodás és veszélyes zöld szemei vannak, és aranyos hangja. Egy szolid és csendes nő hatását kelti bennem eddig, bár a csendes évődések már zajlanak mindenféle borozásról, dvdzésről, kispárnákról, és ilyesmikről. De sajnos idén már nem lesz csodás fővárosunk falai mögött, így randizni se nem fogunk. Mindegy 6-7 napot kibírok most már, ha G.-re vártam két és fél hónapot.

Egyébként, úgy érzem, hogy kezdek belecsavarodni B.-be, tegnap este írtam egy kis négysoros versikét, egyésznap, amikor nem volt online, smseztünk, amikor pedig igen, akkor végig msn, este pedig felhívtam félórára. Sőt, kétnapja ő hívott fel... Meglepő :)

Mindegy, most úgy érzem kell nekem ez a nő. Mint pár, mint barátnő és mint ember is.

Nagyon sokban hasonlítunk, és ezt mindketten élvezzük, természetesen megvannak a különbségek is jócskán, de kezdem érezni mire gondol, és ez ilyen korai szakaszban igencsak jó :)

Nos, további kellemes ünnepeket :)

Nos, élem függetlenségem napjait, és vígan halászom az avarosban, ám de kezd lassan sok lenni a körülöttem örvénylő női nevek sokasága.

És persze G. is ilyenkor jelentkezik újra, természetesen semmi komoly.
Rám ír msnen, beszélgetünk 10 percet, majd küld kameraképet, ahogy egy hófehér köntösben ül otthon. Felhívom, és beszélünk 30 percet. Majd hívják. Lerakom. Vissza hív. Meglepő. Persze nem akar velem ebédelni, mert lusta eljönni otthonról...

Viszont a keresztanyja és a lánya bejelentkezik hozzá, rendbe kapja magát, és velük elmegy Vörösmarty térre, meg Fusi0n étterembe kajálni. Zseniális.

No, mindegy, majd csak lesz valami, avagy nem.

Pénteken este átmentem Meséhez. Ő egy békásmegyeren lakó csaj, akinek nem rég halt meg az édesanyja, így egészen depressziós. Konkrétan megvolt a száma már pár napja, aztán elkezdtünk évődni, hogy mivan ha baltás gyilkos vagyok. Stb.

Ezért felhívtam. Itt azért meggyőztem arról, hogy nem egészen vagyok az a kaliber. No ekkor már elmondta pontosan hol is lakik. Gyűrű utc4 husz0n2, Békásmegyer. Hívtam a taxit és robogtam is... Konkrétan 3 rongyos kör volt csak odáig. Beállítottam egy üveg mézes Vilmossal, és egy Tokaji Hárslevelűvel.

Lejött az utcára, sétáltunk pár kört, majd leültünk egy padra, és beszéltettem, és csak úgy jött belőle minden, a családdal, és a munkahellyel kapcsolatban. Majd felhívta az egyik kolegája, akik éppen ittak valahol és hívták, hogy tartson velük. Mondtam, hogy úgyis megyek lassan vissza taxival, elviszem a belvárosba. Nem jött.

Beszálltam egy ott álló sárga-fekete rádiótaxiba, és már robogtam is haza. Jó másfél órás kör volt, jó drágán. Meglátjuk ebből lesz-e majd valami. Aznap este írt smst, hogy ne haragudjak rá, nagyon kész volt (már volt benne fél üveg agancsoskóla (Jäger) ), erre még ivott ugye a Vilmosból amit neki vittem, no meg a hárslevelűt is benyaltuk, igaz azt magamnak vittem.

Valahogy egyébként kinőttem már az utcán csövelős fázós iszogatásból. Utoljára ilyet 3 éve D.-vel és a barátnőivel csináltunk, Maris szalagavatója után, a Living Room előtt.

Nos, ezen kívül itt van még N., ugye vele egy időben randizgattam, meg ilyesmi, de végülis nem lett semmi belőle. Aztán valahogy júniusban írt nekem smst, de nem reagáltam rá. Valamikor szeptember elején írtam rá csethun, és újra elkezdtünk beszélgetni.
Újabban csak évődünk, mint a házasok, vagy nem tudom. Ritkán beszélünk komoly dolgokról, picit azt érzem, hogy nem is nagyon lehet vele. Bár jogi területen dolgozik, és nem hülye csaj. No mindegy, szóval folyamatosan tolja a szexuális utalású poénokat, amivel egyébként nincs is gond, és vele, mint nővel sincs. Mert nagyon is jól néz ki, viszont a konverzatív párkapcsolati szemléletembe, nem fér bele a múltja szerintem.

Nem nem pornózott, semmi ilyesmi. Viszont, több pasival volt mint egy kezdő pornós picsa 1 év után... Annoying... Oké, keresi a helyét, de ennyire...
Elmaradt a tegnapi találkozónk, ami shoppingolás lett volna. Miattam. Oké, fogjuk rám, félre értett valami poént, ezen berágott, aztán én már nem eröltettem az esti találkozást. Viszont igért nekem valami főzést, ezt még tuti behajtom rajta :D

Nos, ők a főbb támpontok most így az utóbbi napokban.

Érdekes időket élek mostanában. Nem, nem azért mert G. hiányzik, vagy nem hiányzik, hanem azért mert most nagyjából minden csaj szabad körülöttem, akitől valaha bármi is megfordult a fejemben.

Szabad I., bár neki komoly kapcsolata, mióta ismerem nem volt. Szabad R., akit imádok, de nála a józanész leszabályoz, lévén, hogy az egyik barátom exe. Szabad B., aki iszonyatosan vad, és egyedi, viszont mivel hosztesz így kurvajól néz ki, igaz, ezt tudja is magáról, és ki is használja. Másrészt pedig utazik el 2 hónap múlva 1 évre... No és szabad J. is aki egy közös csaj barátunk barátnője...

A mindennapjaim sokrésztűségét, és a bennük rejlő ellentéteket világosan kifejezi az utóbbi pár napon. Mindennap másik csajt kisértem haza, vagy éppen a közlekedési eszközéhez. Fura és érdekes.

Csütörtök este Zs.-t, aki pultos a kedvenc helyemen, és a másik blogomra, még egy közös képet is raktam fel magunkról. Szóval éppen a kettes számú törzsbázisomról mentem haza, amikor is, jött ő is, gondoltam megvárom, beszélgetünk meg minden. Elmondta, hogy túl sok munkát vállalt, és nehezet, és most fél tőle és "Jajj Johnny, most mi lesz velem?". Megöleltem, majd hazakísértem, meghallgattam a vívódásait, aztán én is megnéztem közelről a kispárnám.

Pénteken este R.-t vittem haza, szószerint mivel már járni alig bírt. Jó oké, egy picit megitattam, mert nagyon feszült volt egy srác miatt. Így oldottabb lett, viszont a sráctól oltári kosarat kapott... Szóval ismét lélekápolás, hazakisérés, beszélgetés, kézenfogva sétálás Andrássyn, stb...
 

Szombaton délután együtt uzsonnáztam D.-vel, és ő is kifejtette hogy az összes pasi hülye, persze, tisztelet a jelenlévő kislétszámű kivételnek. No meg, hogy magára sincs ideje, meghallni sem, meg suli, meg minden. Mintha G.-t hallottam volna, egy az egyben.

Este pedig E.-nek hallgattam végig a vergődéseit, hogy hogy bánik vele az apja meg hogy nem, és hogy csináltat megának még egy pirszinget, mert érezni akarja a fájdalmat, mert másképpen nem tudja elviselni azt a terrort, ami otthon éri...

Mindenkinek meg van a maga keresztje, ilyenkor örülök, hogy nekem ezekhez képest nincsenek gondjaim.

Tény, hogy rég írtam ide, nem is nagyon volt mit, mivel a G.-vel kapcsolatban minden változatlan.

Bár, az elmúlt hetek monotinitását megtörendően ma rámírt MSNen, beszélgettünk egy másfél-két órát. Küldött képeket az egyik buliról ahol véletlenül voltak... Nincs ideje mi...

Mindegy, nyilván nem vagyok fontos eléggé neki. Van ilyen.

Igazából, nem is tekintek már rá úgy, mint akivel együtt vagyok, nincs is miért. Ha majd letudta a vizsgáit, nagymamáját, meg kiadludta magát mef minden, és még úgy gondolja hogy akar tőlem valamit, akkor beszélünk róla. Addig pedig élem a világom, mint az elmúlt hetekben is tettem.

Hétfőn megyünk I.-vel A38-ra ha minden igaz, legalábbis, én tuti megyek, viszont lehet, hogy I.-t beosztják dolgozni, aminek marhára nem örülnék :D

Az elmúlt két hétben egészen sok csajjal lehetett volna sokminden, például T. Gábor barátom kimondhatatlan vezetéknevű Szilvia barátnője hozott le két csajt a törzshelyemre. Az egyikkel szépeket össze is néztünk, meg beszélgettünk meg minden, kiderült, hogy most ért véget egy sok éves kapcsolata meg ilyenek. Egész addig jól álltam amig Szilvia be nem tolta a kérdést, hogy és mivan a barátnőddel...

No mindegy, attól még Zimmer Frei... :D

Egy munkával vaskosan megrakott hétnek járok a végénél.

Ami pozitív, hogy ismét önmagam vagyok az irodában, megint rámtört az alkotókedv, és naon kreatív időszakom élem, amit a projekt manager igyekszik némiképpen megtörni, kimutatásokkal, számokkal, táblázatokkal, és minden más finomsággal. De nem hagyom. Szárnyal a képzeletem.

Másrészt tegnap voltam Tomika szülinapján a kettes számű törzshelyemen, és régóta először, egy picit out standernek éreztek magam. Mindenki el volt mindenkivel. Anikó és Sándor végre, egy évnyi vergődés után egymásra találtak, és most dúl a L'Amour. Aztán a kisebbik iráni kislány és Bálint barátunk is összeakadt, már lassan 2 hete. Szóval körbenéztem, és mindenki mindenkivel, egymás nyakában, smárolva, összebújva, és mocsok cudarul éreztem magam.

Aztán odaültem Ildikóhoz és Natáliához beszélgetni. Ildikó a barátnőmről faggatott, kifejtettem neki a helyzetet egészen részletesen, vagyis, hogy nem állunk sehogy, és nem tudom ennek az áldatlan állapotnak, ami negyedik hete tart, majd egyszer vége lesz-é. Vészesen közeledik ugyanis a kisasszony születésnapja, engem marhára nem hívott, és úgy általában sem keresett lassan 4-5 napja.

Szóval cudarul éreztem magam, ez a nagy helyzet. A dologban a szar az, hogy pont G miatt hagytam a Ildikó projektet visszafordulni inkább a barátság mederbe. Ilyenkor azért erős megingásom van azzal kapcsolatban, hogy nem döntöttem túlságosan jól. Oké, rosszkor találkoztunk meg minden, de ez azért mégis szar így.

Olyan ember vagyok, akinek kellenek a visszajelzések, azok nélkül megdöglöm.
És ez most sincs másképpen.

Múlnak a napok, és nem tudom mi lesz.

Lassan harmadik napja lesz, hogy kb egy szót sem beszéltünk. Legutóbbi beszélgetésből is annyit tudtam csak meg, hogy megkapta a kulcsokat az új lakáshoz és elkezdte a költözést. No meg, hogy valamelyik megasztáros gyereknek nagyon bejött a hangja és őt, meg egy másikat kérte a szülinapjára a keresztapjától... Szóval jah. Engem persze említés szinten sem hívott.

Nem tudom, egyre jobban szopatva érzem magam.
Oké, most költözik, meg tanul, meg nagymama, meg minden. És legalább a szülinapomra írt smst, persze amit utánna írtam neki, arra kurvára nem válaszolt. De ezt nem értem, a faszért nem lehet egy kibaszott 160 karakteres szösszenetet írni nekem? Picsába.

Sok mindent nem értek, lehet, hogy inkább nem akarom érteni, vagy direkt szivat, nem tudom. Miért kell msnre kirakni egy közös képét valami sráccal, és amikor megkérdem kiez annyit mond, hogy ő is jogot tanul, no meg hogy valahol a szomszédban lakik. Basszus én sem rakok ki senkiről képeket.

Aztán jönnek a dekódolhatatlan üzenetek a neve mellett, mint

• Új szelek járnak
• kócos kis romantika tejfogával a szívembe mar
• I don't feel like dancing
• i kissed a girl just to tryin hope my boyfriend doesnt mind it.

És amikor rákérdezek nem árulja el, meg titkozatos, meg faszom. Wáh. Persze, nagyrészük dalszöveg, de mindennek van oka...

Rosszul viselem a ommunikáció hiányát.
Kiváncsi leszek ebből lesz-e még valami...

Ez csak azért nagy szó mert 3 hete egy darabot nem kaptam. Az utolsót október 5.-én, talán... Azóta ilyen fronton néma csend, és halott német katonák...

Egyébként ma ünnepeltem a szülinapom, és ennek az apropóján írt. De ettől még jól esett, hogy gondolt rám. Hiányzik.

Kiváncsi leszek, mikor lesz már vége ennek a kálváriának, és mikor folytathatjuk újra onnét, ahol indult a kapcsolatunk. Az első héten, veséig égetett a tekintete... Aztán hétfőn, amikor véletlenül annál a hévnél váraokztam, amivel ő is jött. Leszállt, és égetett a tekintete... Ezt akarom újra látni.

Meg még azt, amikor a csütörtöki - második számú - együtt alvás után, indulás előtt neki dőltem, és ledöntöttem az ágyára. Amikor ott csókolózás után nézett rám. Mint, aki nem akar elengedni... Megértem, én sem akartam, de menni kellett...

Ezek a pillanatok vannak velem ilyenkor, amikor ő 250 kilóméterre van tőlem...

Mindegy, túl leszünk rajta, hamarosan remélem. A célom az volt, hogy szülimapomkor legyen barátnőm. Van. :)

Szóval abban maradtunk G.-vel amikor legutoljára beszéltünk telefonon, és időt, és szünetet kért tőlem, hogy majd ő keres. Legalábbis én azt mondtam, hogy nem fogom keresni, majd ő keres, ha úgy gondolja.

Mondtam ezt az után, hogy felvetettem neki, hogy lehet hogy azért 2 naponta felhívnám. Erre annyi volt a válasz, hogy ha az nekem könnyebb...

No ez picit felkúrta az agyam, és itt mondtam, hogy jó, akkor majd keressen ha úgy gondolja. Tegnap egésznap csend és nyugalom honolt, ma viszont rámírt msnen... :)

Ez jól esett, és hiányzott már, hogy beszéljek vele :)

Nos, a történet ugye annyi, hogy tegnap estétől egy kisebb budai szórakozóhelyen tengettem időmet, egészen reggel 7-ig, ami a óra állítás miatt igazából 6. Itt találkoztam össze két egészen remekbe szabott, nőszeméllyel. Az egyiküket Katinak hívják, a másik pedig az Anita nevet nyerte.

Kati először is az egyedi ruházatával hívta fel a figyelmet magára. Ami egy feszülős fekete csipőnadrágból és egy olyan felsőből állt, ami gyakorlatilag egy kis előke volt a melltartója fölé, hogy azért némiképpen mégis takarja magát. De a teljes hátán a mellatartó pántja, és ennek a felsőnek alig nevezhető dolognak hastájban megkötős vége volt csak.

Mivel nagyon is jó alakja volt a hölgynek, ilyen erőteljes ártatlan angyal arca volt, bár a ruházata ezt erősen ellensúlyozta. Szóval szép lábai voltak, és mellesleg sem volt igazából gyér, sőőt. Szép adottságokkal rendelkezett. Egy dolog látszott rajta kivehetően, hogy már nem szomjas. A másik pedig, hogy erősen unja, hogy minden pasi őt fűzi. Mondjuk ilyen ruhában nem tudom mit várt...

A másik Anita névre hallgatott. Szőke, kék szemű, vékony,mesés alakkal, hívogató mozgáskultúrával, és csodás hanggal... Mint, kiderült, egészen jó fej, vette a vicceimet, és még a szokásos jeges dolgoknál sem sikított fel, nem vágott pofán, és még csak vissza sem nagyon adta a dolgot.

Szóval mivel a szórakozóhelyen normálisan karaoke szokott lenni, és csak szombaton van diszkó, ezért a mikrofonok aktívak voltak, és erősítőn is voltak, miközben szólt a talpalá való. Ezt mi kihasználva Antiával, az összes énekelhető számot elnyomtunk. Mélyeket egymás szemébe nézve, néha 1-2 tánc mozdulatot lejtve.

Igazából, ha nem lenne barátnőm, mármint semennyire, akkor így egészen jól összeszedtem volna. De csak éneklésig jutottunk, meg felcsattant tőle egy ilyen a barátnőjéhez fordulva és felém mutatva, miközben énekeltem, hogy nézd Kati végre egy jóhangú pasi, megtaláltam a párom! Hű, azért ne, na. :D
Kati megigérte hogy eljönnek a nemsokára tartandó szülinapomra is, szóval látni még biztosan fogom őket. Egy biztos, Anitát most a várólistám elejére raktam, vagyis ha nem lenne G, tuti összeszedtem volna...

Nos, ennyi történt ma. Tekintsük ezt, egy első megkísértésnek, vagy első próbának, amit simán álltam.

Szóval, megtörtént, ami régóta a levegőben volt.

Pénteken elmentem hozzá, és persze nem volt otthon, ezért felhívtam. Persze barátnőknél volt, és készültek bulizni. De beszélgettünk 1 órát. Közben a villamoson meghallotta, hogy merre járok...

Tegnap előtt beszéltünk este megint sikeresen telefonáltunk 3 órát.
Ami egyébként úgy indult, hogy:

Ne kérdezz semmit, csak beszélj, valamiről, bármiről.

Mindezt elcsukló, sírás közbeni hangon.
És akkor elkezdtem mesélni neki a hétvégémről, hogy mit csináltam, hogy jönnek fel hozzám édesanyámék az nagy városba. Egészen addig ment, amikor egyszer vissza nem kérdezett...

Aztán elbúcsúztunk, letettük.

Majd úgy gondoltam, hogy elmegyek és lövök magamnak valami vacsorát. Megpróbált felhívni, de nem láttam. Eközben nyugodtan átmentem a városon hozzá, és csak a lakástól 2 utcára vettem észre, hogy hívott. Persze akkor már nem lehetett elérni. Gondolom már a kórházban volt a nagyijánál. Fél órán át próbáltam hívni. Semmi.

Jó, akkor haza. Mire hazaértem, akkor hívott fel, hogy hazaért. No és akkor innét beszélgettünk 3 órát. Ilyenkor azért megnyugszom. Kezd nyílni előttem, elmond olyan dolgokat, amiket korábban titkolt, vagy csak azt mondta, hogy nem, ezt még nem.

Másrészt, tudat alatt, valahol mindig a választ keresem arra, hogy akkor most létezik-e olyan, hogy mi. Vagyunk-é valamilyen kapcsolatban, milyen státuszban vagyunk ilyesmi. De mindig megnyugtat valami félmondatával, és ez jó.
 

Kaptam egy ilyen mondatot tőle, hogy gyakorlatilag virtuális barátnőm van. Amiben tényleg van valami. Lassan az lesz, hogy igazából Mozamikban, vagy Egyenlítői Guineában is élhetne, ez a találkozási gyakoriság akkor is összejönne.

De ami igazán bánt, hogy mindennap nagyjából kétszer megy el Oktogon előtt, én pedig szintén legalább kétszer vagyok tőle olyan 900 méterre. Sőt, alapból nem lakunk egymástól 2.5 kilomméternél távolabb, mégsem tudunk összehozni valamilyen találkát...

Mondjuk a szombat is érdekes volt. Én egy hozzá nagyon közeli szórakozó helyen voltam éppen este, ő pedig a Megasztár 4 forgatásán. Ugye családi kötelesség...

Végül nekem ugye elég cudar estém volt, ő pedig szintén későig volt oda, és megint nem találkoztunk.

Azt hiszem, nem maradt nekem más mint az első egy hét, amibe kapaszkodhatok. Amiket akkor mondott nekem, amikor az első randink után nála aludtam, ahogy reggel rám nézett. Amilyen smseket akkor írt. Ahogy álltunk a nappalija közepén csókolózva, és azt mondta, hogy sosem gondolta volna, hogy egy kocka így elcsavarhatja a fejét.

Ennyi maradt nekem belőle.

Tegnap kaptam egy telefont G-től, hogy vissza fordult, nem megy a barátnőjéhez Vasváriba, mert a mamája rosszul van, és látni akarja, stb. Oh dejó. Megkértem, hogy hívjon fel, ha végzett nála, mert érdekel mi van vele. Este 7-kor, amikor kijött tőle fel is hívott, de ügyesen nem válaszolt arra amit kérdeztem.

Mindegy, este fél 11-kor feljön emesenre. És igazából nem volt a legkedvesebb hangulatában, mert előtte osztott ki valami srácot, hogy jó lenne ha letakarodna róla, mert agyfaszt kap az ilyen rámászós köcsögöktől mint ő. Csak ezt véletlenül sikerült nekem beírnia, én pedig így először fibrilláltam egyet tőle, aztán megnyugodtam.

aztán kaptam az ilyeneket, hogy:

G: ennyi.nem baj,csak gondoltam megjegyzem:D
G: hadd fajjon:P:D

Aztán két mondattal később:

G: ez aztan igazi nagy visszaviagas,mondtam hogy atlagban es tudod hogy kruvara igazam van

Aztán jött az amin végképpen felkúrtam magam:

G: es meg uygsenem vagyok ehes
J: te sose nem vagy :|
G: jajasose.,kivetel amikor igen
G: de akkor sokkal jobbat eszek mint amit te csak annak hiszel hogy jo
G: mondjuk heti 1x:D
J: most miért kellett megint lefikázni :|
G: jajj ne vedd a szivedre
G: van erre egy kifejezes
G: de te kemeny passzivitast mutatsz
G: "im just fuckin your brain"
J: máodszor szólsz be 10 percen bellül csunyán
J: anélkül hogy egy kurva rossz szót is szóltam volna.
G: itt lelkizel mar megint hogy most jajjj naaa miert kell bazsogatni megint?jajj G,ne maaaar.jujj...:P:D
G: ennek nem az a lenyege hogy te bazsogatsz e
G: :D
G: csak kostolgatlak
J: most marháta nincs ehhez hangulatom
J: nem szeretem leszólni az embereket
J: okkal sem
J: oknélkül pálne nem
G: nem elszolas vagy bantas
G: lazulj mar el egy kicsit
G: nem hiszem el hogy ienek felcsesznek.
G: na mindegy.
J: most erre nincs hangulatom.
J: nem ezért vagyok még fent ilyenkor, hogy lábtörlő legyek.
G: rendben vteem, nem folytatom

És itt léptem ki és mentem aludni. Erre reggel a neve mellett ez szerepel:

Aki lábtörlőnek érzi magát,mert kóstolgatom,kérem jelentkezzen nálam!köszönöm.

Köszönjük Emese... Persze én legyek türelmes, értsek meg minden... Picsába már.
Tudom, én döntöttem így.

Voltam ma Kánai Endrénél - aki a Soho London rezidense volt -, és vettem tőle tizenpár cédét. Aztán mentem hazafelé, Zsuzsi pedig az ajtó előtt állt kocsival.

Amig felmentem átöltözni ő nyitott ajtóval bőgette a God is a DJ minden verzióját, ami a frissen vásárolt cdmen volt, a Nagymező utca legnagyobb örömére. Amikor öltözés közben kimentem a teraszra még ott is élvezhető volt :)

De a legérdekesebb a tegnap estében a törzshelyemen lévő társaság volt. Lent volt Hajni és Barbaritó. Érdekes fényképek készültek rólunk na...
B. elkezdett minket fényképezni, mi pedig rossz csontokként grimaszoltunk, meg minden ilyesmi, meg öltögettük a nyelvünket, meg minden. Elvileg készült volna két olyan kép, amin oldalról összeér a nyelvünk, de mire elkészült volna a kép addig elröhögtünk magunkat. Viszont készült egy olyan, ahol egymástól kb 10 centire szemből összeér a nyelvünk... Na ez kemény... Ha ezt G meglátja...
Megoldás: nem fogja meglátni :D

Aztán végülis a djvel beszélgettem, akit Zsuzsi kóstolgatott, és megint az új cdimmel húztam, mert vett volna belőlük, dehát nem igazán eladó na :)

Azt hiszem szombat estig, vagy vasárnapig biztosan nem látom G.-t. Tegnap utoljára MSNen beszélgettem vele, és nem volt valami jó kedve. Ment be a kórházba nagymamájához, azóta pedig nem adott magáról életjelet...

Tegnap este, miután hazaértem az AXIS-9 esem megvásárlásából, felhívtam az én drágámat, mert kiváncsi voltam rá, hogy milyen a hangulata, hogy mennyire nyitott ma rám, avagy nem, szeretne-é emberi kommunkiációt folytatni velem, vagy ilyesmi.

Ebből végülis két és fél órányi telefonálás lett. Amit félig-meddig haszonsan töltöttem, mivel közben kiszámláztam 2 ügyfelemnek összesen 120.000 forintot... Ez csak azért nagy szám, mert UTÁLOK nekiülni és számlázni. Ez az egyik dolog, amivel a világból ki lehetne kergetni szerintem...

Szöszmötölés, wáh. Mindegy, kellemes virtuális társaságban telt a két órám, ami közben elárulta, hogy a tegnap esti irományommal azért könnyet csaltam a szemébe, vagyis helyesbített, hogy könnybe lábadt a szeme...

Jövőhéten vacsorázunk együtt, legalábbis így tervezzük. Ez az ő felvetése volt, kivételesen nem az enyém. De jól esett. Azt mondta, hogy tényleg hülye vagyok, hogy annak ellenére, hogy nem minden a legrózsásabb nem lépek le.

Mondta, hogy tudja, hogy le kell bontania a falakat, és csak ő teheti meg, más nem. Valóban, nem tudok ennél sokkal többet tenni. Ha nem nyit felém, nem tudok mit csinálni, csak várni. De várok, türelemben jó vagyok, állítólag :)

Végülis zenét hallgattunk, így telefonon keresztül, olyan fél órán át, aztán közben elindultam a törzshelyem felé, mert a kedvenc svédjeim érkeztek nagy erőkkel. Legalábbis reméltem, hogy érkeznek. Végülis csak Nora jött meg, a szőke fele, majd szombaton érkezik. Lent közben találkoztam Erával, aki mesélte, hogy miután a régi helyén eléggé viharosan ért véget 7 évnyi pályafutása saját szórakozóhelyet fog nyitni, ahova szeretettel vár... Még egy hely, ahol törzsvendég leszek, jujj :)

Várom, hogy vajh ma tudunk-e találkozni.

Olyan három-negyed órára találkoztunk, és mióta vártam erre...

Azt hiszem, azóta mióta Morrison'sban utoljára átöleltem.

Igen, hiányzott. Annak ellenére, hogy valóságos lelki válságban töltöttem a hét utolsó napjait. De végül elfogadtam, hogy keres, amikor akar/tud/kedve van hozzám, ettől az élet még nem áll meg...

Fura érzések kavarognak most bennem. Ebben benne van a viszontlátás izgalma, és a járulékos jószágok, mint a találkozás öröme. Ugyan akkor benne van az is, hogy láttam a fájdalmat a szemében, azt, hogy nem csillog úgy, mint amikor először hajtottam az ölébe a fejem, és néztem hajnal fél 7-ig.

Viszont megértem. Megértem, hogy a család az első, megértem, hogy a barátnők az elsők. Így azt is, hogy most lesz két hete, hogy egyáltalán fogalmam van arról, hogy a világon van, így nem várhatom, hogy megossza velem, hogy tényleg mi bántja.

Ma megkaptam, hogy nem tud semmit sem ígérni nekem, nem kérheti, hogy várjak rá. De skorpió vagyok, ennek így nem lehet vége. Nem hátrálok, és nem adom fel. Kell nekem, a nehézségekkel együtt.

Tudom, hogy ebben a helyzetben nem sokat nyomna latba, ha azt mondanám, hogy hagyjuk a fenébe, nem hiányzik a nyűg, stb.

Viszont, azzal megtagadnám az elmúlt két hét minden báját. Amit nekem az első hét jelentett. Azt, ahogy vártam az első találkozást, és a gyors készülődést, mielőtt átmentem hozzá hajnalban. Azt, amikor fél hétig beszélgettünk. A teljes másnapot, amit két óra alvás után végig szenvedtem. Aztán az első hivatalos randinkat, a sétát a Lánchídon, a Budavári siklót, a kézenfogva sétát a Várban. A Nagyi Palacsintázójában sorban állás közben egymásnak küldött smseket. Azokat a szemeket, ahogyan nézett rám amikor, megérkeztem a forrócsokikkal. Az első csókot a kapualjban. A második nála alvást, az ébredést, ahogyan ott feküdt mellettem, és rám nézett, és közben mondta, hogy nyugodtan bevallhatom a feleséget, és a három gyereket. Majd a teljes hétvégét, amíg arra vártam, hogy mikor találkozhatunk. A hétfő estét, amikor a találkozás előtt még elmentem rózsát vadászni neki, és azt ahogy a macit válogattam, hogy a legszebbet kapja... A kedd hajnali ölelkezést az éjszakaira várva. A hiányzós smseket, mint "Zsolti. hiányzol". A kedd esti találkozást, amikor 10 percre leszállt a HÉV-ről. A szerda estét, amikor éjfélkor alvás helyett felöltöztem, és hamarabb értem Morrison's 2-be mint ők. Ahogyan sikerült Gyafit letaposni a folyosón...

Ahogy az első pár róla szóló bejegyzésemben fogalmaztam, sok szempontból hollywoodi tündérmeseként indult számomra, és nem akarok felébredni belőle. Lehet, hogy most szar, nehéz, és vannak benne kihívások.

De hol nincsenek? Hat láb mélyen, a végső fadobozban, talán...

Szóval, semmi sem érdekel. Ennek így nem lehet vége.

Szóval a görl póveres estéből annyi lett, hogy írtam neki smst, hogy megyek aludni jó éjt, stb stb. Erre felhív, hogy ők most indulnak Morrison's 2-be... Ekkor kivette a kezéből a telefont vörös Nóri névű csajos, aki azért elmondta, ami miatt az elmúlt napokban ki voltam borulva... Hm, megint túl gyors vagyok, ez keverve a skorpió birtoklási vágyával nem előnyös egy párkapcsolatban. Értettem, takarékra állítottam magam.

Szóval, indultak Morrison's 2-be... Nekem több sem kellett, öltözés, és taxi... Előbb értem oda mint ők, aztán a ruhatár felé forduló részen a folyosón találkoztunk, és azon melegében egymásnak is estünk. Az egyik biztonsági őrt letaposva ezzel, aki ezt kevéssé kultiválta...

Aztán elengedtem a csajokkal bulizni, és mentem még pár kört, majd kb 3/4 óra múlva visszamentem hozzá elköszönni. Ebből az lett, hogy a kettes számú pult utánni könyöklős részbe elvonultunk, ahol is olyan fél órát beszélgettünk, és még többet kóstolgattuk egymást.

No igen, ma csajos estét tartottak Norkával. Oké persze, nem akarok belepofátlankodni, de mondta, hogy lehet, hogy lenéznek a törzshelyemre. Nyílván mondtam, hogy hát akkor lehet én is lenéznék, hát inkább ne, mert akkor megint az lesz a bajom, hogy vele szeretnék lenni, amikor bulizni akarnak...

Megkérdeztem, hogy most a tegnap este miatt kell általánosítani?
Igen.
Kurvajó...

Az, hogy tegnap vele akartam lenni, az determinálja azt a tényt, hogy ma is hasonlóan gondolom? Nem, ma nem volt betervezve, nem is készültem rá, egy kósza ötlet volt. De, ha nem hát nem.

Viszont önuralmi lecke van ma. Nem, nem hívom fel, nem írok smst, semmi. Majd reggel. 3 órája nem beszéltem vele, szóval egészen jó úton haladok efelé. Kezdek álmosodni, szóval most elhúzhatok aludni, és reggel írok neki. Nem szeretek szerepet játszani, nem szeretem ezt csinálni, hogy nem írhatok neki, ha eszembe jut.

De úgy tűnik, ez jobban bejön, mint az őszinteség. Akkor leszek csendesen visszafogott...

Úgy érzem, hogy hétfőn történt valami.

Nem tudom, hogy micsoda, de nem reagál az smseimre úgy ahogyan korábban. Valami baj van, de nem mondja el.

Oké, hogy csillogó szemmel mondta tegnap is, hogy még mindig nem talált bennem hibát, és hogy még a barátainak is szimpi vagyok...

Akkor is, fura, vagyis rossz érzésem van...

Azt hiszem megtörtént bennem az első komolyabb csalódás vele kapcsolatban.

Úgy volt, hogy ma találkoztunk, és majd kitaláljuk, hogy mi legyen. Volt ilyenről szó, hogy filmet nézünk, borozunk, sétálunk, no és bedobtam, hogy elmegyünk valahova vacsizni...

Vasárnap mondta, hogy vacsizni ne, mert ugysem lesz éhes, meg nincs jó, bla-bla. Oké, akkor ez nem. Tegnap ugye találkoztunk, még este telefonáltunk, és minden ilyesmi. De ma valahogy eltűnt, az smseimre alig reagált, amikor igen, az is kb semmit mondó volt. Oké, elhiszem, hogy zhzik, rohan, stb.

Este hatkor azért csak felhívom, hogy mégis mi a faszom van. Oh, hogy most ért haza, és hogy este nem ér rám sokáig, mert tanulnia kell... Itt lefagytam, de úgy kibaszottul.
Arra várok 4 napja, hogy végre minőségi időt tudjuk együtt tölteni, erre tanulnia kell. Kibaszottul felment a pumpám, persze ezt ő is érezte, de megpróbáltam mindent a lehető legtompábban átadni neki. De elmondtam neki, hogy ez KIBASZOTT szarul esett nekem. Aztán hozzátette, hogy ne késsek, mert neki sietnie kell, és amugy sem szereti azt, ha valaki késik, és kedden is megvárattam...

Mondtam neki, amit már addig is, hogy az fontosabb volt, hogy szép legyek, mint hogy 21:00-ra odaérjek. De hogy ő útál várakozni stb-stb.

Aztán leraktuk. 7 előtt nemsokkal megnézem fent van-e msnen. Fent. Bazmeg, én itt eszem a kefét, hogy mia  kurva anyám van,  ő meg fent van, és csak annyit sem mondott, hogy szevasz dögölj meg.

Nice. Ráírtam, hogy jajj itt van-e. Mondta, hogy igen, de nem sokáig, és különben is gond van a nagypapijával (nála alszik ha pesten van, alapból probléma a tény hogy ott van, így nála alvás offolva, sőt az együttalvás is). Felhívtam, elmondta, hogy mivan, meg hogy megy le SERPA-ba, a barátaival, és hogy LEHET, hogy késni fog a randinkról... Ha már én is így késtem a múltkor. Kurvajó...

Eztuán este 8-kor felhívott (éppen végeztem a neki való ajándék vásárlással, ami egy rózsa volt, és egy pici plüss maci), hogy igazából mi lenne ha elé mennék Arany János utcai metrómegállóhoz, mert ő még akkor pókerezhetne. Először mondtam, hogy ne már ne, aztán belegondoltam, hogy miért is ne. Felhívtam, amikor végeztem, hogy jó akkor legyen. Haza rohantam mint egy állat, gyors fürdés, öltözés, elkészülés, futás... 20:45 -re értem oda, és negyed órát ott malmoztam. Már megörültem, hogy jajjdejó, mehetünk tovább sétálni...

Aztán mondta, hogy le kell mennem nekem is serpába, mert a barátai nagyon kiváncsiak rám. Hát... Nem egészen így terveztem az estét, de legyen. Megmutatjuk milyen jófej kisköcsög vagyok...

Nem sikerült egyébként rosszul az este, jó fej volt a társaság, sőt úgy néz ki, hogy a november 8-as Prágai dolgot sem kell lefújni, mert Májkiék akarnak menni... Wow :)

 Az este után beszélgettünk erről még a buszmegállóban, majd fél órát telefonon kifejtettem, hogy ez nekem kibaszott szarul esett, és nem éppen erre vártam 4 napot. Mondta, hogy a barátai még soha, senkire nem voltak kiváncsiak. Volt valaki akivel 7 hónapot járt és a barátai egyszer nem akarták megnézni... Engem pedig így az első héten... Oh :$

Ezt értékelnem kellene, tudom, és valahol jól is esik. De attól még egy kis mini hisztit lerendezek... De bevallotta, hogy neki is fontosabb vagyok, mint gondolta :$
Imádom :$